|
A NÉV EREDETE
Azt, hogy mikortól nevezik a fajtát
puminak, pontosan nem tudjuk. Eddigi kutatásaink során a névvel 1795-ben
találkozhatunk először. Dr. Hankó Béla az "Ősi magyar kutyák" című
művében tesz említést e dátumról, és Gáti István szavait idézi: "...a ház
körül a Pumik, apró kutyák a legvigyázóbbak - hűségesebbek, mérgesebbek,
szolgálatra megtaníthatóbbak..."
1815-ben Pethe Ferenc a "Természet
história" című könyvében szintén találkozhatunk e névvel, s hozzá a fajta
leírására is kísérletet tesz.
Tény, hogy ebben az időben
munkabírása, készsége, jelleme miatt népszerű a kutya. Mi sem bizonyítja ezt
jobban, mint hogy meg is éneklik. Kodály Zoltán a Somogy-megyei Csurgónagymartonon
bukkan a "Meghalt a béres" című népdalra, melynek negyedik szakasza:
"Meghalt
a juhász.
Oda
a juhász:
Nincs
ki mondja a Puminak :
-
Tereld a falkát!"
A pumi elnevezésére több
feltételezést is hallottunk már, melyek közül két változatot ismertetnénk:
 A
XIX. századból maradt ránk Pitter Tivadar kitűnő kartográfus pumit ábrázoló
grafikája a rajzoló idejében használatos fajtaelnevezéssel. Az aláírás szerint a
pumi őrző kutya tudományos elnevezése Canis familiaris pomeranius. Az
elképzelés szerint a pomeranius, pomeráni szó torzulásával alakult ki a pumi név.
Más elgondolás szerint a szó szorosan
a fajta kialakulásával áll kapcsolatban, azaz a puli és francia eredetű
terrier-jellegű pásztorkutya spontán kereszteződésével. A magyarázat szerint a
puli-miskulancia (a latin eredetű miskulancia szónak magyarul zavaros, keverék
jelentése) szóösszetételből, a két szó első két betűjének összeolvasásával
alakult ki a pumi elnevezés.
És létezhetnek még más
feltételezések is. A név kialakulásának pontos magyarázata azonban félő, hogy már
örökre rejtély marad.
A PUMI
SZÁRMAZÁSA
Nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk,
hogy a fajta megjelenése a pásztorok kezdetben ösztönös, majd tudatos munkájának
eredménye.
A XVII.-XVIII. századra tehető
Magyarországon a külterjes gazdálkodásról a belterjes földművelésre való
áttérés. Ennek következtében a korábban végtelennek tűnő legelőkön egyre több
vetés, ültetvény jelenik meg. Nehezebbé válik a juhok legeltetése, több juhász,
bojtár és kisbojtár szükségeltetik. Ez a szükségszerűség megváltoztatja a
juhászkutyák iránt támasztott követelményeket is. A nagytestű juhászkutyákról a
kistestű, mozgékonyabb társaik felé fordul a pásztorok figyelme. Tőlük már nem a
nyáj vagy a gulya őrzését és védelmét várják el, hanem azok terelését, egyben
tartását, az emberi erő kiváltását.
A hajdan vízikutyának is hívott, s a
rétségek, kiterjedt nádasok, vizes, zsombékos helyeken őrzött nyájakból szigetekre
elkalandozott állatok hajtására szolgáló puli ekkortól válik igazán
terelőkutyává.
Az ipar, s e szempontból különösen a
könnyűipar fejlődésének eredményeként a merinói juhok terjednek el. A
Franciaországból és Németországból importált merinói juhokat ezidőtájt
"lábon" hajtják be. A sokszor ezer kilométeres távolságokra a juhász
magával viszi terelőkutyáját is, ami óhatatlanul is maga után vonja annak
kereszteződését idegen fajtával.
Minden valószínűség szerint így
alakult ki a puli és a feltehetően francia eredetű, terrier-jellegű pásztorkutya
spontán kereszteződéséből egy, a pulinál rövidebb szőrű, felálló fülű, igen
élénk vérmérsékletű, "rámenősebb", "fogósabb", ugyanakkor a
puli természetes intelligenciáját megőrző terelőkutya.
Tekintettel arra, hogy a pásztor
számára nem elsősorban a külső megjelenési forma, hanem a kutya munkavégzése,
temperamentuma, megbízhatósága, hűsége a legfontosabb szempont - ezeket az újonnan
megjelenő terelőkutyában maximális mértékben megtalálja - egy idő után már
tudatosan szelektál az ilyen jellemjegyeket magukon viselő egyedekre.
A TENYÉSZTÉS
TÖRTÉNETE
A pumit már a XVII.-XVIII. századtól
ismerjük, azonban ekkor még nagyon erősen keveredik a pulival is. A két fajta
elkülönítése, szétválasztása nem ment egyik napról a másikra.
Monostori Károly állatorvos, a Magyar
Királyi Állatorvosi Főiskolán az állattenyésztés nyilvános rendes tanára, az
"Országos Állatvédő-egyesület" igazgató-titkára 1909 januárjában már
említést tesz Festetics Samu gróf tenyészetéről, és annak egy példányát
fényképen is bemutatja.
A magyar pásztorkutyákat a Budapesti
Állatkert segítségével 1914-ben kezdték el rekonstruálni. A munkálatokat Dr.
Raitsits Emil vezeti. Gyakorlatilag az ő érdeme, hogy észrevette azt az elsősorban
jellegbeli különbséget, ami az ősi puli és a kialakult pumi között fellelhető, s
amely tudatos tenyésztéssel rögzíthető és továbbfejleszthető. A pumi első
fajtameghatározását is ő adja meg.
A pumit mint önálló fajtát 1920-tól
különbözteti meg a szakirodalom. 1920-ban mint a puli dunántúli változata, 1923-ban
pedig már önállóan jelenik meg kiállításon. Kiállítója a Magyar Királyi
Csendőrkutyatelep (Gödöllő). 1924-ben 130 pumit vezetnek be a Magyar Kutyafajták
Törzskönyvébe (MKT). Az akkori sporttenyésztés is a ma elfogadott irányban
határozta meg a fajta nemesítésének útját. A standard variációi - ha igazodtak is
a kor szelleméhez - mindig igyekeztek megőrizni a Raitsits által meghatározott
irányt, azaz a pulitól teljesen elkülönülő küllemű magyar pásztorterrier
kitenyésztését. Már az első standard úgy írja le a pumit, hogy a teste négyzetbe
írható; a feje megnyúlt, viszonylag keskeny; a füle felálló; farka magasan tűzött,
határozottan felfelé induló és ágyékra kunkorodó; szőrzete középhosszú,
bozontos és nem nemezesedő. A jelenlegi standard főbb jellemzőiben megegyezik a
korábbiakkal. S ez így van rendjén... 1928-ban négy tenyésztelep ismert: az
Állatkerti, a "Hortobágy", a "Délibáb" és a "Zsennyei".
A fajta meghatározáshoz a harmincas
évektől már Dr. Anghi Csaba Geyza is hozzájárul, aki Dr. Raitsits Emillel együtt
munkálkodik, és annak 1934-ben bekövetkezett halála után továbbfolytatja azt a
munkát, amit Raitsits elkezdett. A pumi első standardja Abonyi-Anghi-Müller néven
jelenik meg, amit 1935-ben fogad el az MKT, s amelyiket Anghi Csaba 1936-ban a
"A magyar
pásztorkutyák és a külföldi rokonfajták" című könyvében publikálja.
Ugyanebben az évben fogadja el a standardot az FCI és jegyzi be 56. szám alatt.
A II. világháború sok más
tevékenység mellett a kutyatenyésztést is háttérbe szorította. Jellemző adat, hogy
a világháború az ország kutyaállományát hárommillióról
egymillió-kétszázezerre csökkentette. A visszaesés alól sajnos a magyar fajták sem
voltak kivételek. Legértékesebb tenyészanyagunk jelentős része is odaveszett. Az
ország újjáépítése után az 1950-es évek közepére tehető a pumitenyésztés
napjainkban is tartó új korszaka.
Az ötvenes évek második felének, a
hatvanas évek elejének számottevő tenyészetei az ország három földrajzi részén
helyezkednek el: Észak-Nyugat-Magyarország, elsősorban a Bakony (Porvai, Pápai,
Gyömörei, Bakonycsemei); Miskolc (Avasi, Bulcsufalvi); valamint Budapest és
vonzáskörzete (Péceli, Pilisi, Csillebérci).
Az erre a korszakra jellemző
tenyészetek döntő többségükben az első pumikat a pusztákról, pásztoroktól
szerzik be, valamint az így kialakuló tenyészetek egymás közötti fedeztetéseiből.
Sajátos szerepet játszik a hazai
pumitenyésztésben a Kutyavári kennel, amely Várady György és felesége, érdligeti
tenyésztők nevéhez kötődik. Ez a tenyészet az, amely átmenetet képez a fent
említett kennelek és a hetvenes-nyolcvanas évek három nagy tenyészete között.
A KUTYAVÁRI kennel alapjait Bulcsufalvi
Suba (462) és a hozzápárosított Porvai Bogár (392), valamint Csillebérci Gazsi Rocco
(534) képezi. A Porvai Bogár és Bulcsufalvi Suba párosításból 1969 június 13-án
született Kutyavári Andris (549/69) kan és Kutyavári Apró (546/69) szuka megmarad a
tenyészetnél, és mint tenyészszuka és fedezőkan alakítják azt. A már említett
két kanon kívül e tenyészetben még Csillebérci Holló Berci (574) kétszer, és
Dugóvári Bogáncs (737/72) egyszer kerül bevonásra. A kennelnél Bulcsufalvi Subán
kívül már csak saját tenyésztésű szukákat fedeztetnek: Kutyavári Apró
háromszor, Kutyavári Formás (971/75), Kutyavári Hékás (608/70), Kutyavári Merész
Marcsa (661/71), Kutyavári Okos (694/72) kétszer-kétszer, valamint Kutyavári Ostor
(695/72), Kutyavári Mézes Madzag (662/71), Kutyavári Suba (714/73), Kutyavári Varkocs
(766/73) és Kutyavári Álnok (827/74) egyszer-egyszer. A Kutyavári tenyészetből 22
kan és 25 szuka kerül a pumitenyésztésbe.
És most jutottunk el a hazai
pumitenyésztés új korszakához, amely a 70-es, a 80-as és a 90-es évek legelejét
meghatározza. Ez a három tenyészet, amelyekre a jelen pumitenyésztése épül: a MOCSKOS,
a SZIKI és a SZÉPVÍZÉR PUSZTAI kennel.
MOCSKOS KENNEL
1969-ben indul a MOCSKOS
tenyészet. A véletlen segíti hozzá a könyvtár- és néprajzszakos házaspárt,
Katona Viktort és feleségét, valamint a pumis társadalmat ahhoz, hogy ez így legyen.
Egy jugoszláv ismerősük kérésére keresnek pulit, hogy a kellő papírokkal
felszerelve költöztessék új hazájába. Így kerül Tiszalucról Bogáncs a Katona
házaspárhoz. Bogáncs végül is "pesti fiú" marad, mert mire a szükséges
iratok összejönnek, az is kiderül, hogy a pulinak hitt kölyök pumit takar. Ily módon
lesz Bogáncs a szintén tiszaluci Mókával egy népes és sikerekben gazdag nemzetség
megalapítója. Kettőjük párosításából 1969. december 7-én született az első
Mocskos-alom: Mocskos Boxos (600/69), Mocskos Kócos (636/69) és Mocskos Kópé. Móka
mellett a tenyésztésben megjelenik Mocskos Kócos is.
 Mocskos Kócos és egy
Kutyavári kan, Kutyavári Emír Bitang (619) párosításából született 1971. július
17-én az első "A" betűs, és jól sikerült alom. Érdemes őket név szerint is
megemlíteni: Mocskos Átok, Mocskos Avar (671/71) kanok és Mocskos Apró, Mocskos Ancsa
(633/71), Mocskos Angyal (664/71) szukák. Ebből az alomból került ki az első interchampion pumi: Mocskos Angyal
- igaz, csak egy "orrhosszal" előzte meg
Mocskos Ancsát, aki szintén az interchampionátusig viszi. Ez az az alom, melyről
dr.Ócsag Imre is elismeréssel szól. Ez adta meg az utosó lökést a Katona
házaspárnak, hogy végleg elkötelezzék magukat a pumi tenyésztése mellett. Két
idegen kan (Csillebérci Gazsi Rocco és Kutyavári Andris) bevonása után Katonáék
teljes egészében saját tenyésztésű kutyákkal tenyésztettek. Kivétel erősíti a
szabályt alapon 1979-ben Szépvízér Pusztai vér is kerül a tenyésztésbe (átvesznek
egy Szépvízér Pusztai Cili (1022/77) almot). A jól irányított vonaltenyésztés
eredményeként a Mocskos kutyákban stabilizálódott a terrieres fejforma, törzs és
kiállás, valamint az erős és tincses szőrzet. A Mocskos kutyák egységesek,
"távolról is felismerhetők". A Mocskos tenyészetben több száz pumi lát
napvilágot. Nagyon sok interchampion kutya kerül ki innen (Mocskos Angyal, Mocskos
Ancsa, Mocskos Dugó-Dajka (701/72), Mocskos Dugó-Dani (704/72), Mocskos Dugó-Darázs
(700/72), Mocskos Fáni (799/74), Mocskos Göndör (835/74), Mocskos Jakab (889/75),
Mocskos Iciri-Piciri (1452/83)).
A Mocskos kennel nem csak határainkon
belül, de azon túl is ismert. Innen kerültek ki az első pumik külföldre. Mocskos
kutyák megtalalhatóak az Egyesült Államokban, Németországban, Hollandiában,
Belgiumban, Ausztriában és Finnországban. Katona Viktor az első aranykoszorús
mestertenyésztő.
SZIKI KENNEL
 SZIKI
tenyészet - ez az a kennel, amely nem a már meglévő tenyészetekből vásárolt vagy
szerzett kutyákra, hanem teljes egészében a pusztáról behozott és törzskönyvezett
pumikra és az így kialakult saját tenyésztésre épít.
A szintén aranykoszorús, debreceni
Polgáry István és felesége a hetvenes évek legelején kezdi a fajtát tenyészteni.
Közel 400 pumi lát náluk napvilágot. Minden igyekezetük arra irányul, hogy ezt a
magyar fajtát megmentsék a kipusztulástól. Mit is tettek a fajta megmentése
érdekében? Járták a Hortobágyot és a környező pusztákat, keresték a jó
kutyákat mindenfelé, hogy az arra érdemes egyedeket a tenyésztésbe bevonhassák.
A Sziki
kennel apapjait a Bojtár (355/B) és Mókus (618/B) páros rakja le az 1971 június 8-án
született alommal, melyből a továbbiakban két szukának, Sziki Csöpinek (633/71) és
Sziki Pufinak (634/71) jelentős szerep jut. A két saját tenyésztésű szukához kerül
párként az 1971 november 16-án született Szatmáritelki Filkó (721/71/B). További
meghatározó kanok: Sziki Csillag (790/73), Sziki Józan (986/76), Sziki Cimbora
(1161/80), Sziki Juhász (1271), Sziki Inas (1713/85), Sziki Lompos (1732/85), Sziki
Orkán (1810/86), majd a kilencvenes évek legelején bevont Havaspusztai Kenéz (40/87).
A tenyésztésbe bevont szukák a már említetteken kívül: Sziki Bogáncs (777/73),
Sziki Bogár (779/73), Sziki Lurkó Lujza (983/76), Sziki Kacér, Sziki Panka (1038/77),
Sziki Aszu (1139/78), Sziki Elza (1216/80), Sziki Elli, Sziki Kócos (1299/81), Sziki
Pergő (1394/84), Sziki Boglárka (1545/84), Sziki Dóra (1635/85), Sziki Tücsök
(1893/86) és Rezes Cukor Cukrász (989/76).
Az ország
szinte minden pontján találhatunk Sziki kutyát, de megtalálhatóak határainkon túl
(lásd pl. Sziki Ijjász SF 256357/76, Finnország) is.
SZÉPVÍZÉR
PUSZTAI KENNEL
A Hegedűs Lajos nevével fémjelzett SZÉPVÍZÉR
PUSZTAI kennel a hetvenes évek közepén indul. Első kutyái a Sziki kennelből
Sziki Erőd Cigány (811/74) kan és a Kutyavári kennel két szukája: Kutyavári Csupor
Csöpi (861/74) és Kutyavári Dollár (862/74). Ezek párosításából születnek az
első Szépvízér Pusztai kutyák: Szépvízér Pusztai Ancsa (944/76) és Szépvízér
Pusztai Amigó (949/76) szukák és Szépvízér Pusztai Ingó kan.
 Volt úgy, hogy
Hegedűs Lajos 15-20 nyolc-kilenchónapos kölyköt is magánál tartott, hogy
ellenőrizhesse, milyenek is lesznek. A szelekció komoly szerepet játszott
tenyészetében. Sokszor törzskönyv nélkül helyezett ki kutyákat, és igyekezett a
nem túl jól sikerült egyedeket a tenyésztésből kivonni. A szelekció eredményeként
a hetvenes évek végétől folyamatosan kitűnő kutyák kerülnek ki a tenyészetből.
Jól választ, amikor fedezőkannak megszerzi Csillebérci Aku Cigányt, aki sok
dicsőséget hoz tenyésztőjének és tulajdonosának is. Egészen az
interchampionátusig viszi. Cigánynak köszönhető elsősorban, hogy a Szépvízér
Pusztai kutyák örökítik az elegáns megjelenésen túl a kitűnő temperamentumot is.
Hegedűs Lajos nem zárkózik be. Próbál nyitni más tenyészetek irányába is. Igy
kerül a Szépvízér Pusztai vonalba Sziki kutya (Sziki Erőd Cigány, Sziki Guszti
(1716)), Mocskos vér (Mocskos Dundi (1251/81)), Csillebérci (Csillebérci Aku Cigány,
Csillebérci Morzsa Buksi (581)) és Kőteleki pumi (Kőteleki Gesztenyés Álmos
(1089/78)) is. A Szépvízér Pusztai tenyészetből több magyar champion (Szépvízér
Pusztai Kócos (1445/83), Szépvízér Pusztai Zsombor Dani (140/87)) és interchampion
(Szépvízér Pusztai Duna Bogár (1279/81), Szépvízér Pusztai Gyuri (1403/83)) kerül
ki. Munkája elismeréséül Hegedűs Lajos aranykoszorús mestertenyésztő címet kap.
A JELEN
Teljesen természetes módon a múltból
táplálkozik.
A puminál, a pumitenyésztésnél a
kilencvenes évek elejét bizonyos fokú hullámvölgy jellemzi. Ennek magyarázata
elsősorban abban keresendő, hogy bár különböző okokból, de a "három
nagy"-ként emlegetett tenyészet (abc-s sorrenben a Mocskos, Szépvízér-Pusztai, a
Sziki) szinte teljesen egyidőben, ha nem is hagyja abba, de visszavonul a korábban
rájuk jellemző aktív kutyázásból. A megmaradt és az új tenyészetek a nagyok
által hátrahagyott űrrel nem igazán tudnak mit kezdeni, helyüket keresik, s csak
lassan foglalják el azt.
1994-től kezdődően érnek be azok a
tenyészetek, melyek jelenleg meghatározó szerepet játszanak a pumi tenyésztésében.
A jelenlegi élő hazai pumiállomány 3200-ra tehető. Ebből az elődök által
kialakított génállományú pumipopulációból lehet, és kell is tovább
táplálkoznunk nagy ritkán "B" törzskönyves kutyák bevonásával, komolyan
számolva annak előnyeivel és esetleges hátrányaival...
© Länger György |
