ÚRLOVASOK

Nem tudok lovagolni, de többször próbáltam, és volt idő, amikor rendszeresen eljárogattam lovasiskolákba. Innen jutott eszembe az alábbi hasonlat.

Van az úgynevezett "úrlovas", aki odamegy, befizeti az órát, általában nagyon puccos felszerelése van, ami nem mindig áll arányban a tudásával, és várja, hogy a lovászok a feneke alá tegyék a felszerszámozott, felnyergelt lovat, majd az óra leteltével távozik.

És vannak lelkes leendő lovasok, akik kinn töltik minden szabadidejüket a lovardában, gumicsizmában és kitérdelt mackóban mászkálnak, és általában kezükben vödör, vagy vasvilla, és szó nélkül, boldogan abrakoltatnak, ganajoznak, csutakolnak, és időnként, ha van szabad ló, lovagolhatnak is. Ők klubtagok. Éves, vagy havi tagdíjat fizetnek. Ők tényleg meg akarnak tanulni lovagolni. Ők tudják, hogy ehhez meg kell ismerni a lovat, aki a társuk ebben, meg kell nyerni a közös munkához, kapcsolatot kell vele kialakítani. Ők szeretik a lovat. Nem esik le a karikagyűrű az ujjukról, amikor patát kell tisztítani, zablát mosni, vagy almozni.

Tudják, hogy ahhoz, hogy felüljenek a hátára, fel kell nyergelni, méghozzá gondosan, jól, hogy ne törje fel a hátát, mert akkor másnap, sőt jó pár napig nem lehet lovagolni rajta. Se neki, se másnak. Tudják, hogy a ló élőlény, akit etetni, itatni kell, tisztán kell tartani, és pihenésre van szüksége. Tudják, hogy érzékeny lény, nem szabad durván bánni vele, nem szabad túlhajszolni, mert belefárad, megbetegszik vagy elpusztul. Tudják, hogy sok munkát és időt kell befektetni ahhoz a pár órás örömhöz, amit a lovaglás jelent.

És érdekes módon Ők nem úgy szállnak le a nyeregből, mint egyes úrlovasok, hogy az a "dög" már megint engedetlen volt, hogy "rossz lovat kaptam", vagy "hogy lehet egy ló ilyen csámpás, meg kényelmetlen, meg lusta…"

Nem lusta, csak fáradt vagy fásult. Nem engedetlen, hanem nem vagy vele egy hullámhosszon, és nem értettétek meg egymást. Nem csámpás, csak ilyen az alkata, és nem tudod kiülni a járását.

A klubtagok este azzal búcsúznak egymástól, hogy hétvégén úgyis találkozunk, mert jövünk istállót meszelni, akadályt festeni, füvet kaszálni, gereblyézni. Vagy csak úgy…, együtt lenni, hogy jól érezzük magunkat.

Mándoki Monika