Bónus István

Rossz kutya

Rossz kutya, te csúnya rossz kutya! -
Mondom neki, - s Bundás úgy örül,
Szemében fekete láng gyullad
S ész nélkül lót-fut lábam körül.

Szavaim, hogy mit jelentenek
Nem érti, nem ügyel rája,
Csak az érzelmeket fogja fel
Agyának pici antennája.

Megérzi, hogy szavam nem üres:
Melegítő áram van benne,
S árad felé annyi szeretet:
Három kutyának elég lenne.

Rám néz s szeméből: hűség, hála
Lobban felém fekete lángban,
Mintha tudná mennyi kutya jár
Jó szó nélkül a nagy világban...

Nem csak kutya, de mennyi ember!...
Én is ténfergek erre-arra,
Szürcsölök olykor örömet is,
De fanyar keserű az alja.

Mert mindig közönyre ébredek,
S ha rálépek utamra reggel:
- Rossz kutya, te csúnya, rossz kutya! -
Nem mondja senki szeretettel...