NYÍLT LEVÉL EGY "JÓAKARÓMHOZ"

Sajnos, nem tudom név szerint megszólítani azt a fiatalembert, aki ez év április 17-én kora délután felhívott. Ugyanis nem csak köszönni felejtett el, de bemutatkozni is.
Legnagyobb megdöbbenésemre "jóindulatúan" figyelmeztetett, hogy jó lenne, ha a jövőben csak a családomnak élnék, a mudi fajtával nem foglalkoznék többet, mert állítólag sokak szerint már eddig is épp eleget ártottam a fajtának. S mielőtt válaszolhattam volna kedves megállapításaira, gyorsan, köszönés nélkül letette a kagylót.
Nos, az alábbi levélke, neki szól. Remélem eljut hozzá!

Kedves Ismeretlen!

Köszönöm észrevételeit, de mivel nem hagyott nekem időt a közvetlen válaszadásra, ezúton próbálok észrevételeimnek hangot adni.
Meglepett a hívása. Eleve az, hogy köszönés és bemutatkozás nélkül, simán letegez, és ilyen keményen fogalmaz ténykedésemmel kapcsolatban. Nem szoktam az ilyen kesztyűt felvenni, most is csak azért reagálok, mert akár tetszik egyeseknek, akár nem, nekem a mudi fajta a szívügyem volt mindig is, most is az, és amíg élek, AZ IS MARAD!
Talán nem túlzás, ha azt állítom, ha mindenki csak ennyit "ártott" volna a mudi fajtának, mint én az elmúlt 15 évben, ez a fajta a világ legnépszerűbb fajtái közé emelkedhetne. Nem akarok dicshimnuszt zengeni magamról (az öndicséret baromi orrfacsaró tud lenni) csak a száraz tényeket sorolom.
1.) Több cikkem jelent meg a mudiról, elsősorban a "a Kutya" újságban, de például a Nemzetközi Kutyamagazinban is, és belga, német újságokban is. Ennek hatására többen komolyan elkezdtek érdeklődni a fajta iránt.
2.) A Puli-Pumi-Mudi könyv mudis részét is én írtam, mely ugyan nem teljes (ötször ennyit is tudtam volna írni a mudiról, de kevés terjedelmet kaptam), de a mai napig az egyetlen komplett mudis anyag, mely könyv alakban is megjelent.
3.) Rengeteg kiállításra mentem kutyáimmal, hogy a fajtát népszerűsítsem, belföldön és külföldön egyaránt.
4.) A tőlem vett vagy KAPOTT kutyákkal 28-an kezdtek el tenyészteni, ezek közül 15-en a mai napig aktív tenyésztők, remélhetőleg azok is maradnak.
5.) A kezdőknek minden tőlem telhető segítséget megadtam, soha nem titkoltam el a kudarcaimat sem.
6.) Kutattam a fajta múltját, rengeteg adatot gyüjtöttem össze a fajtáról (törzskönyvi adatok, szakirodalom, régi származási lapok). Az én munkámnak is köszönhető, hogy sikerült bebizonyítani: a barna a mudinak jellemző színe!
7.) A standardmódosítás kapcsán koordináltam a tenyésztők véleményeit, harcoltam a színes mudikért.
8.) Sikerült behoznom és elfogadtatnom az 50 éve már kihaltnak hitt "cifra" színváltozatot.
Kapásból csak ennyi jutott az eszembe a vádjaival kapcsolatban.
Örülnék, ha minden tenyésztő csak ennyit tenne le az asztalra, mint én és nem pusztán csak a sikereket irigyelné.
A tőlem vett vagy kapott, kiállításokon, tenyészszemléken bemutatott mudik 83%-a kitűnőnél, illetve tenyészthetőnél gyengébben nem szerepelt. Ez talán szintén érdemem. Hogy aranykoszorús mestertenyésztő vagyok és 17 champion Csodabogár mudit tudok felmutatni nem csak az én érdemem, de kutyáim gazdáié is, akiknek segítsége nélkül ezeket a sikereket nem érhettem volna el. Ezúton is köszönöm nekik!

Bármennyire szeretné Ön, vagy az Ön ismeretségi köre, nem fogok teljesen visszavonulni.
Mindaddig jártatom a számat a FAJTÁÉRT, amig nem érzem úgy, hogy a fajta jó kezekben van, SZAKÉRTŐ, PÁRTATLAN ÉS MAXIMÁLISAN ETIKUS TENYÉSZTŐK irányítják a fajta tenyésztését!

Üdvözlettel:

Szabóné Szabó Zsuzsanna