János Vitéz Ráckevén

Nagy megtiszteltetésnek vettem, amikor Árkosi József klubtársunk felkért, hogy vegyek részt Ráckevén a "János Vitéz Napok" alkalmából rendezett magyar pásztorkutyás bemutatón.

Ezt a háromnapos rendezvényt első ízben tartották, ama legenda kapcsán, mely szerint János Vitéz született Horváth Nepomuki János vitéz itt élt, és halt meg 1847-ben. A három nap igen változatos programot kínált a Savoyai Kastélyban rendezett Tudományos Konferenciától a Népművészeti kirakodóvásáron keresztül, a családi főzőversenyig és sétahajókázásig. Természetesen János Vitéz rajzfilmen, színpadon, majorettek, huszárok, néptáncosok és amiért mentünk, a magyar kutyafajták bemutatója.

Ez tulajdonképpen három részből állt. Az első a pásztorkutyák fajtánként bemutatása volt. Szerencsére minden fajta képviselve volt, bár a komondor és a puli csak egy-egy példánnyal. Legnagyobb létszámban a mudik voltak.

Árkosi József már nagy tapasztalattal és gyakorlattal, és nem kisebb sikerrel mutatta be a fajtákat és rövid történetüket. Aztán néptánc bemutató következett, és ezalatt, ahogy korábban is, jöttek az érdeklődők. Érdeklődtek, hogy ez milyen színű puli, mert hasonlít a schnauzerhez (maszkosszürke volt). Kérdezték, hogy kell ápolni a szőrét, elmesélték milyen kutyájuk van, mit tenyésztettek, tartanak, a pulis (törzskönyv nélkül) elmesélte, hogy már három tanyán várnak tőle pulikölykökre.

Ezután következett a délutáni bemutató. Addigra megérkezett a fekete puli is, és a délelőtti fajtabemutatót a nagy érdeklődésre való tekintettel, már így kiegészülve ismételtük meg, mielőtt Pischoff Ferenc elkezdte kuvaszaival az ügyességi és őrző-védő bemutatót. Aztán a többiek is "ringbe szálltak" és megmutatták mit tudnak. A nézők mindvégig nagy létszámban és nagy érdeklődéssel álltak körül és lelkes tapssal bíztatták őket. Nem csökkent lelkesedésük akkor sem, amikor más fajtákkal kiegészülve az agility versenyt nézték és hallgatták a szakszerű magyarázatot. A versenyzőgárda vegyessége sem befolyásolta a hangulatot, és egyforma lelkesedéssel szurkoltak a kezdőknek és a világbajnokságra készülőknek. Szóval jó volt a hangulat, mindenki szemmel láthatólag jól érezte magát és meggyőződésem, hogy ez segít "divatba hozni" a magyar fajtákat.

Úgy gondolom támogatni kell ezt a munkát, legalább azzal, hogy segítünk a fajtabemutatóra megfelelő létszámú és minőségű kutyát szervezni, hisz az ügyességi és agility már hosszú, tartós munka eredménye, oda nem lehet egy csupán kiállítási, házőrző, vagy kedvenc kutyával kimenni. A legjobb persze az lenne, ha sokan tudnák e két műfajt a magyar fajták közül, de ez már nem csak rajtunk múlik.

Jarosch Katalin