Egy kis puli-történelem...

NÉHÁNY SZÓ FAKÓ PULI ÜGYBEN

Pár éve új feladatot tűzött maga elé a pulitenyésztők egy kis tábora: a fakó szín konstans kitenyésztését.

A tenyésztési irányzat évtizedeken át kiselejtezte a fakó színű egyedeket, ennek ellenére (szerencsénkre) mind a mai napig előbukkan teljesen különböző fekete vonalakban egy-egy fakó kölyök, bizonyítva, hogy a fakó színt meghatározó gének jelen vannak a populációban.

A fakó kölyköket 1964 óta törzskönyvezik, néhány éve a kiállításokon is helyet kapott a "kísérleti fakó osztály", sőt tavaly óta már a győztesség is kiadható.

Időközben azonban kiderült, hogy két, különböző színezetű fakó típus létezik. Ezek öröklésmenete is különböző, olyannyira, hogy a két külön típust képviselő fakó szülők közös utódai például mind feketék lettek.

Az egyik típus az uszkárnál ismert apricot szín különböző árnyalatait mutató változat. Egyes példányai egész világos sárgásak, sőt ki is fehérednek. (Meg kell említeni, hogy fehér szülők sárgásabb kölykét is törzskönyvezték már fakónak.) Ennél a típusnál a pigmentáció lényegesen gyengébb, mint a feketéké, sőt a legtöbb fakó "váltóorrú", azaz télen kivilágosodik az orrtükör. (Ezt a hibát a fehéreknél már kiküszöböltük.)

A fakó színörökítésére jellemző, hogy két fakó szülő kölykei szintén fakók vagy sárgás-fehér színűek, de ugyanez a helyzet, ha csak az egyik szülő fehér, a másik fakó.

A másik típus a maszkos fakó. Ezek születésükkor un. ordas színűek, bundájukban fakó és fekete szőrszálak keverednek. Sok fekete szál töve már ilyenkor fakó. A fekete szőrvégek fokozatosan lenőnek, felnőtt korra csak pár szál fekete tűzés marad a fakó szőrzetben. Egyedül a fül és a farok végen, ill. a szájszél körül erősebb a fekete színezés, ezért olyan kedves a "maszkos" fej. A maszkos fakók egy része felnőtt korra ezüstszürke színű lett, természetesen a maszk megmaradt. Ezek színörökítése az eddigi tapasztalatok alapján a heterozygóta feketékkel egyező.

A típus pigmentje megfelel a feketékének, sőt szemük talán még sötétebb.

A maszkos fakók színörökítéséről egyelőre annyit tudunk, hogy sikertelenek voltak azok a kísérletek, ahol a maszkos mellett a másik szülő fehér, vagy fakó volt: a kölykök feketék lettek. Sikerült viszont több esetben maszkos fakó utódokat kihozni, ahol az egyik fél fekete volt ugyan, de tudunk maszkos fakó oldalági rokonról. Az egyik ilyen kombináció teljesen maszkos almot hozott! Született homogén maszkos fakó alom olyan esetben is, amikor mindkét szülő maszkos fakó volt. Sajnos bonyolítja a kérdést, hogy egy hasonló kombináció eredményként fekete kölyök is született.

A tenyésztők egy része ellenérzéssel fogadja a maszkot, mondván, hogy a puli egyszínű fajta. Ez a standard félreértése, mert az csak a foltosságot zárja ki, nem pedig a szőrzetben előforduló más színű szálakat (pl. fekete - elszórt tűzéssel).

Régebbi feljegyzések említik pásztorkutyáinknál a maszkot. Monostori Kóroly 1909-ben még "lárvás fejű, piszkosfehér" komondort is említ. Nyilvánvaló tehát, hogy a maszk ősi örökség és nem a sporttenyésztés vagy a keresztezés eredménye.

Egyértelmű viszont a maszkos fakók tetszetős küllemének és vitalitásának elismerése a tenyésztők és a bírák körében. (Jellemző, hogy egy maszkos fakóból lett szürke, feketékkel konkurálva CACIB címet szerzett az 1973 májusi budapesti kiállításon.)

Jelenleg problémát okoz a két fakó típus egy kiállítási osztályban való szerepeltetése, ugyancsak a maszkos fakóból, ill. feketéből nyert szürkével való egybesorolása.

Reméljük, hogy a nehézségek ellenére egyre több jó minőségű fakó pulival fogjuk a fajtát gazdagítani s ez a színváltozat is tért hódít a kutyabarátok és tenyésztők táborában.

Buzgó Ilona
fakó puli tenyésztő
Felvételek: Dr. Tóth Emilné
Megjelent "a Kutya" 1974. júliusi számában