Magyar pásztorkutya fajtáink közül a legritkább, már-már a kihalás szélén álló fajta a mudi. Származásáról egymástól eltérő vélemények alakultak ki. ÓCSAG (1987) kialakulását a XIX. századra teszi. SZABÓ (1996) szerint a fajta már a XVIII-XIX. században kialakult.

A mai mudit mint kialakult kultúrfajtát FÉNYES (1936) balassagyarmati múzeumigazgató vitte be a köztudatba 1936-ban. Ekkor vált el véglegesen a két rokonfajtától, a pumitól és a pulitól.

Mint a rokonfajtákra, úgy rá is jellemző az urbanizáció. A pásztoroktól megvásárolt kölykök gyakran kerülnek be a városba, ahol fontos követelménnyé válik a szép küllem és szín.

A városi emberhez hasonlóan a pásztor is igen kedveli a sokszínűséget, aminek köszönhetően máig fennmaradhatott a mudira eredetileg jellemző színgazdagság. Remélhetően a sokszínűséget hangsúlyozó törekvéseknek köszönhetően a fajta népszerűsége, amivel talán megállíthatjuk létszámának csökkenését, és segíthetünk megmenteni a fajta genetikai variabilitását.

1988-tól tartom és tenyésztem a mudi fajtát. A nálam született almok sokszínűsége és variabilitása felhívta a figyelmem a színöröklésre. Különösen az keltette fel a figyelmem, hogy ugyanattól az egyedtől és párosításokból más és más színű kölykök születtek. Tapasztaltam, hogy a hiányos nomenklatúra és a hozzá nem értés miatt pontatlanok a színmegnevezések. Kezdőként a maszkos fakó kölyköket én magam is "szürkének" jelöltem. Elhatároztam, hogy feltérképezem a fajtában előforduló színeket, kísérletet teszek öröklésmenetük megértésére.

Tenyésztőtársaimtól pontos szín leírást kértem a párosításokról és a született kölykökről. Ez alapján indultam el.

Az alábbi kérdésekre kerestem a választ:

l. Melyek az állományban előforduló színek ?
2.Milyenek a dominancia viszonyai a fajtában) ?
3. Milyen az állomány színösszetétele %-os megoszlásban ?
4.Pontos-e a szín megjelölés ?
5.Milyen gének fordulnak elő a fajtában ?

Az alábbi kérdésekre adott válaszok remélhetően elősegítik a génrezerv fajta értékeinek és sokszínűségének megőrzését.

A kutyák színöröklődésének problémája korán felkeltette a kutatók érdeklődését. Mendel kortársa GALTON (1912) tanulmányt írt a basset hund színének öröklődéséről, és genetikusok sora foglalkozott ezzel a témakörrel. Megemlíthető PEARSON (1952), USHER (1956) és CASTLE (1968) neve. Kiemelkedő LITTLE 81934) munkássága, aki behatóan és összehasonlító módszerrel tanulmányozta a ragadozók és rágcsálók színöröklését. Az 1957-ben megjelent "The Inheritancs of Coat Color in Dogs" című könyvében 86 kutyafajta alapos vizsgálata alapján átfogó rendszert ismertet. Azóta is több foglalkozott a kutyák színöröklődésével, így a BURNS és FRASER (1964), SEARLE (1972), akik elfogadták Little munkásságát, kiegészítve és továbbfejlesztve azt. E kutatások során kialakult egy nemzetközileg elfogadott rendszer a kutya színöröklődésének génjeivel kapcsolatban. Megemlíteném SÁFÁR (1976) kutatásait, akinek átfogó munkája alapműként szerepel a kutya színöröklődése hazai szakirodalmában. Munkám során és magam is ezt a művet tekintettem kiindulási alapnál.

A pigment alapanyag mennyiségét az ún. albínó sor génjei szabályozzák. A teljes mélységű pigmentáció génje a C domináns a sorozat többi tagjával szemben, a Cr gén lényegesen kevesebb pigmentet állít elő. A C gén, mint a sorozat legritkább tagja a teljes albínóságért felelős ( WHITNEY, 1954). A pigment alapanyagából színelőhívó gének segítségével sötét (eumelanin), vagy világos pigment (feomelanin) képződik. A dominancia sorrendjében a következő gének helyezkednek el a locuson:

E és Em sötét színelőhívó gének, amelyek B gén jelenlétében fekete, bb gén mellett barna színt állítanak elő. Az eb gén csíkosságot idéz elő, az ne faktor pedig egyenletesen sárga, vagy vörös színt okoz. Az ún. aguti sorozat génjei a kétféle pigment (eumelanin és feomelanin) eloszlását szabályozzák a szőrtakaróban, esetleg a szőrszálakon belül (BURNS és FRASER, 1966.). A sorozat domináns tagja az A sötét pigment egyenletes eloszlását engedi. Az ag pedig az aguti, vagy vadszínt állít elő. Az at a black and tan vagy brown and tan színekért felelős (SEARLE, 1968).

A fehér foltosságért is gének felelősek. A sorozat domináns tagja az S gén nem enged fehér színt a szőrtakaróban, legfeljebb apró foltokat a mellen és a lábujjakon. Az si és sp gének nagy fehér foltokat engednek meg. Az sw pedig majdnem teljesen fehér állatot eredményez, csak a szem körül maradhat pigmentált folt (LITTLE, 1934.).

A G locuson egy allélpár található, amelynek hatására a sötét színű kölykök a kor előrehaladtával fokozatosan kiszürkülnek. Mudinál nincs jelen a domináns G gén.

2.2. A mudinál előforduló színek genetikája az eddigi kutatások alapján A fekete: Minden fekete fajta homozigóta állapotban hordozza az A,B,C vagy cr, Em vagy E,S és D géneket, és heterozigóta a g gént illetően (SÁFÁR, 1992)

A szürke: kétféle szürke szín van. A kor előrehaladtával szürkülő állatok G gént hordoznak. Előfordulása a kerry blue terrier és az uszkárban általános. A kék hígítás génje (d) a kék szín különböző árnyalatait, vagy a szürke színt eredményezi. Ez az uszkárban a chow-chow-ban található meg. A mudinál csak az utóbbi szín dd fordul elő. Hatására kölykök egészen világos ezüstös-szürke színnel születnek, majd a kor előrehaladtával egyre sötétebb tónusúakká válnak.

A kék hígítás génjével a gyengébb szőrminőség, hiányos szőrzet, a szürke színre jellemző sárga, vagy csóka szem, és szürke pigmentáció jellemző.

A barna: A mudi esetében elfogadott színváltozat, amelyet csokoládé színű pigmentáció és sárga szemek jellemeznek. A barna szőrszínt az A,C,cr,S,D,E, vagy Em domináns, gének mellett a bb homozigóta állapotú recesszív gének okozzák (SÁFÁR,1976.).

A fakó és maszkos fakó mudik genetikai alapjai: A sárga színt két recesszív öröklődésű gén okozhatja, aminek következtében a sárgának két alaptípusa jön létre. LITTLE (1957) által cobolyszínűnek (sable) leírt árnyalatot az a gén okozza. Ez alatt egy olyan sárga színt ért, amelyben bizonyos barnás, vagy feketés árnyalat van. Ezek a kutyák születéskor gyakran kormosak. Ilyen szín a puliban és pumiban, a skót juhászban, belga juhászban, cocker spánelben is előfordul. Az e gént képviselő kutyák lehetnek mély mahagóni színűek, mint pl. az ír szetter, máskor őzszínűek, mint a golden retriver, vagy citrom esetleg narancssárgák, mint a pointer és az angol szetter. De minden esetben hiányzik a fekete vagy barna pigment a szőrből. Az e gént homozigóta állapotban képviselő kutya színe a mudinál is fakó. A fentiek alapján az esetek többségében a két típusú sárga könnyen elkülöníthető. Kivételt képez a sárga spániel, amelynél a fenotípus alapján a genotípus nem állapítható meg.

A két géntípus külön locuson található, ezért könnyen belátható, hogy két eltérő sárga típusú utódai fekete színűek lehetnek. BURNS (1959.) leír egy kísérletet, amikor egy sárga AA aa labrador kant pároztattak egy cobolyszínű collie szukával ayatEE, és az alomban kizárólag fekete kölykök születtek Aay Ee; Aat Ee genotípussal. Nem tisztázott a homozigóta formában előforduló az és e gén egymásra hatása. LITTLE (1957) szerint az ayay ee letális génkombináció.

A cobolyszínű alaptípuson belül az ayay EmEm állatok jól elhatárolt csoportot képeznek. Ezeken a kutyákon a sárga szőrtakarón mindenekelőtt a füleket és a pofát borító szőr között fekete jelenik meg. Ez megmaradhat határozott fekete maszkként, máskor felnőttkorban csak néhány fekete szőrszál található az arcorri részen, amely a maszkos fakó jellegre utal.

A maszkos sárga szín előfordul a dognál, puminál, pulinál.

Másik típusú fehéret állít elő az extrém foltosság génje, az sw. Lehet teljesen fehér, de gyakori a szem körüli pigmentált folt, ilyen az argentin dog fehérségét okozó gén (LITTLE, 1958.).

LITTLE (1957) szerint gyakori a harmadik típusú fehér szín is. Ez úgy keletkezhet, hogy az egyébként sárga színt okozó genotípushoz (ee, ayay) a C locusos cr gén társul. Ezáltal a sárgától a fehérig terjedő színskála bármely árnyalata létrejöhet. Ezért LITTLE szerint az ilyen fehér kutyák genetikailag sárgák. SÁFÁR (1976) eredményei azt mutatták, hogy a puli fehér színét valószínűleg az I. domináns gén hatására létrejövő fehér jellemzi (gátolja a világos pigment képződését és a szőrszálba épülését).

A cifra: Az utóbbi években újra felfedezett , az állományban lappangó színről van szó. ANGHI (1936) még a leggyakoribb színek egyikének írja le a cifrát. "Világosabb vagy sötétebb szürke alapon fekete foltokkal és pettyekkel tarkázott." A cifra genetikai hátterében a domináns M (merle) gén áll. A merle színű kutyák heterozigóták, azaz Mm génekkel rendelkeznek (SÁFÁR és SZEGVÁRI, 1995.). A homozigóta MM kutyák más fajtákban vakok és süketek, esetleg életképtelenek lehetnek. Mudi esetén nincs ilyen tapasztalat. Ha két merle kutyát pároztatnak, a génpárok szétszakadnak. A született kölykök fele merle lesz, de nagy az esélye a halva született merle színű kiskutyáknak (ZÖLDÁG, 1996.)

114 mudi alom 599 kutyájának színadatait dolgoztam fel. Az adatok a tenyésztők által vezetett naplókból és az alombejelentők általuk kiegészített adataiból származtak. Néhány adatot, főleg az igen ritka párosításokból, a pásztoroktól gyűjtöttem be. A kutyákat az adatgyűjtésem során a tenyészet kezdőbetűjelével és a keresztnévvel vezettem. Feljegyeztem az apa és anya színét és a született utódok színét. Az adatokat a párosítás típusa szerint csoportosítottam és összegeztem. Kiszámítottam, hogy az általam feltételezett genotípus, illetve öröklésmenet alapján milyen megoszlási arány várható, és ezt összehasonlítottam a talált színarányokkal. Az illeszkedés megbízhatóságát Chi2 próbával ellenőriztem. Munkám nehezítette az a tény, hogy nincs egységes elnevezése a színeknek.

Ezért előfordul, hogy pl. egy maszkos fakó kutyát vaddisznó színűvé vagy ordassá neveznek ki. Általános a fakó kutyák fehér színűnek leírása.

A mudinál nagyon ritka, hogy egy kan vagy szuka homozigóta fekete legyen.

A fekete szülőktől származó almok színmegoszlását az alábbiakban mutatom be. a feltételezhetően homozigóta kutyákat csillaggal (*) jelöltem.

A mudi szürke színéért a kék hígítás génje, a recesszív d gén a felelős. Heterozigóta formában az állomány jelentős része magában hordozza, homozigóta állapotban (dd) való megjelenése ezért gyakori.

A mudinál előforduló szürke nem azonos a pulinál előforduló, a kor előrehaladtával erősödő szürkével. A mudinál ez nem ismert, csak a születetten szürke szín. Az ilyen kölykök születésük pillanatában ezüstös színűek, majd a kor előrehaladtával egyre sötétebb tónusúakká válnak.

4.2.1. Szürkét örökítő fekete mudik párosítása

A domináns recesszív öröklődés szabálya szerint, mivel a szürke csak homozigóta recesszíven hasadhat ki, az adott esetben , mikor van egy homozigóta szülőnk is, a várható hasadási arány 1:1.

A maszkos fakó az utóbbi évek divatszíne a rokonfajtákban és várhatóan a mudi fajtában is terjedőben lesz. Egy 1991. évi felmérés szerint a maszkos fakó színt az állomány 1,21 %-a képviseli.

4.3.1. Maszkos fakót örökítő fekete mudik vizsgálata

Genotípusuk AayEmEm.

3:1 arányban várható a maszkos fakó ebből a párosítási típusból.

4.3.2.Maszkos fakó színű mudi párosítása maszkos fakót örökítő fekete mudival.

4.4.1. Fekete, fehéret és fakót örökítő mudik egymás közötti párosítása

4.4.2. Fakót és fehéret örökítő fekete és fakó mudik párosítása

4.4.3. A fakót örökítő fehér és fakó mudik párosítása

SÁFÁR (1976) igazolta a puli fehér színét meghatározó domináns I gén jelenlétét. Ebből Következik, hogy a génre homozigóta I-I kutyák párosításakor a fehér színt 100 %-ban várhatjuk.

A két alom - valószínűleg hibás színmegjelölés miatt (fehér-fakó) - nem hozta a várt arányt.

4.4.5. Fakó és homozigóta feketék párosítása

Egyértelműen 100 %-os fekete színt várunk a fekete domináns volta miatt. Ezek a fekete egyedek EE allélpárral rendelkeznek.

Ennél a párosításnál a sárga színt okozó recesszív gének más locuson helyezkednek el, ezért könnyen érthető, hogy fekete kölykök születnek.

Ezt a színt a domináns M (merle) gén idézi elő az M locuson. A gén heterozigóta állapotban életképes, vagyis a cifra színű kutya Mm heterozigóta.

A barna szín mindig vitákra adott okot a mudi terén is. A legutóbbi időkig kiküszöbölendő színként selejtezésre kerül, ezért célpárosítást direkt nem alkalmaztak. A barna színnél sárgás szem és barna pigmentáció öröklődik. Különböző árnyalatokban jelenik meg, a csokoládétól a téglavörösig, amit minden valószínűség szerint a bb génhez hozzákapcsolódó cr gén okozhat.

Ebben az esetben bb gént hordozó kutyákról van szó. Hitelt érdemlő adatok eddig csak egy tenyészpár után született almokból állnak rendelkezésre.

4.6.2. Barnák és barnát örökítő mudik párosítása

4.6.3. Barnát örökítő mudik párosítása

1.A puli színöröklésében szereplő gének a mudiban is megtalálhatók. Ezek közül a recesszív barna - régebben hibának tekintett - gén széles körben elterjedt. A mudinál nem is jön szóba ezzel kapcsolatban az idegen beütés lehetősége ( mint a pulinál a barna uszkár), ezért feltétlenül eredeti színnek kell elfogadnunk.

3. A pulinál tapasztalt domináns fehér szín öröklődés menete a mudinál is hasonlóképpen alakult. S fehér domináns a fakóval szemben. Mudinál is figyelembe kell venni azt a tényt, hogy "csak az a kutya fehér, amelyik fehérnek születik" (MÉSZÁROS, 1991.)

4 Fontos és a mudinál is kritikus kérdés a pontosan használt színmegjejölés, amit egységes nomenklatúrával lehetne elősegíteni.

Dolgozatomat 114 alom 599 kölykének színvizsgálatára terjed ki. Munkám során feltártam az állomány színeit, amelyek a felsorolás szerint a következők:

A két adatsor összehasonlítása alapján megállapíthatók a következők:

- a fekete szín az állomány 2/3 nagy részét jellemzi.

- A törzskönyvek alapján készült adatokat összehasonlítva a saját gyűjtésemmel - a barna és a maszkos fakó kivételével- nagyfokú egybeesés tapasztalható. Bár a saját megfigyeléseim kevesebb alomra és egyedszámra vonatkoznak, mégis feltételezhető a hibás színmeghatározás az alombejelentőben. Az is lehetséges, hogy a tenyésztők az ilyen színű kölyköket nem törzskönyvezték, ezért azok nyilvántartásba nem kerültek Figyelemreméltó a cifra szín megjelenése, amit a mudinál eredeti színnek tekinthetünk. A fentiekből levonhatjuk azt a következtetést, hogy a ma már legritkább pásztorkutyafajtánk szerencsére feltűnően sokszínű.

Célszerű a sokszínűséget megőrizve, ebből arányt kovácsolva fenntartani és tovább gyarapítani a szép színes egyedeket, ezzel növelve a fajta népszerűségét. A színek ismeretében és az egyes színekért felelős gének alapján a mudi színét kiváltó génkészletet - eddigi ismereteink alapján- a következőkben tudnánk megadni.