Mégis kinek a védelme?

A hír rövid volt, de szenzációs…”…két házőrző kutya megtámadott és életveszélyesen megsebesített egy idős asszonyt…” Egy rövid történet, ami véresen tragikus, aminek konzekvenciái és következményei vannak… Igazi jutalomfalat a médiának!

S hallgatunk mi is, akik tartjuk, tenyésztjük a kutyát. Pedig nekem meggyőződésem, hogy mindannyian kiforrott véleménnyel bírunk az üggyel kapcsolatban. Ráadásul olyan véleménnyel, olyan gondolatokkal, amelyeket ezzel kapcsolatosan még senki nem mondott el! Legfeljebb homályosan körülírt 1-2 bátor ember… Én is csak síri csendben ültem – pedig felháborodtam rendesen! Megcsóváltam a fejem, sajnálkoztam…és aggódom! Magunk miatt is, kutyáinkért nem kevésbé. És rájöttem, hogy a hallgatás most sem helyénvaló. Mert a csend, a véleménynélküliség a kívülállók számára egyaránt jelenthet részünkről néma ítéletet, (negatív előjelűt!), közönyt és érdektelenséget.

Csak egyvalamit nem lehet kifejezni a hangtalansággal: az Együttérzést! Az a nyomorult tenyésztő pedig, - aki egy közülünk! - csak tipródik egyedül. S az együttérzésünkre ezért is szükség lenne! Tisztességesen tartotta, nevelte, nagy szeretettel TENYÉSZTETTE a kutyákat,... - itt és most, magunk közt nem kell elmondanom, mennyi munkával, anyagi ráfordítással, mekkora szívvel, lélekkel...

Azután jött a betörő. És a betörő bejött a tenyésztő házába (mert a betörők már csak ilyen ügyesek) ... s ez a kutyák halálát jelentette.

Szerencsétlen tenyésztő pedig azóta sem érti mi miért történt úgy, ahogyan?! Ami azt illeti én sem értem... Jogorvoslat nincsen. Per az már igen. Az van. S én előre látom, ahogyan per pert követ majd, s a szócséplés diadalaként a végén elhangzik egy jogerős ítélet, - megszületik a döntés: Nem követett el hibát senki sem! Jogszerűen járt el a rendőr ás a szomszéd, - amikor lelőttek 2 nagytestű kutyát,... de a tenyésztőt sem marasztalják majd el (talán...) hiszen szabályszerűen tartotta a kutyáit, a feltételeknek megfelelően,... De persze a betörő sem hibás!... hogy is lenne az, hiszen nem bizonyítható rá semmi! Még az sem, hogy kinyitott egy bezárt kaput... (?!)

Mi értelme van így, ennek az egésznek??? Mégis kinek a védelméről szól a dolog? Kinek a védelmét szolgálja egy bezárt kapu? Mit védenek és őriznek a kutyáink? Kit és milyen módon védelmez a rendőr? Ki védi meg az ember egyetlen társát, - aki még feltételek, elvárások nélkül, pusztán csak a szeretetért teljesíti ősidőktől neki rendelt feladatát?!

Költői a kérdés, tudom... hiszen sem szabályaink, sem törvényeink nincsenek... (még mindig...) S az emberélet mindenek felett... bármilyen is az. De ennek nem kellene azt is jelentenie egyben, hogy a kutya életét kutyába se veszünk... nem igaz? Főként ha az a 2 kutya - a házam védelmit illetően, - távollétemben engem helyettesít... Hiszen ha én elmegyek itthonról, akkor bezárom a kaput és kiengedem a kutyákat hogy vigyázzanak a házra. (A kutyáknak ugyanis ez a dolga!)

Jó, tudom! Ez a felvetés is költői. Hiszen a magyar jog (az emberekre szabott magyar jog is!) ilyen! Ha én érném tetten a betörőt és lelőném esetleg, vagy bántalmaznám,- a jelenlegi jogszabályok szerint nekem kellene magyarázkodnom, védekeznem, s nagy valószínűséggel engem ítélnének el... Hogyne ítélnék el hát a helyettem dolgozó kutyát, akinek még szavai, magyarázatai sincsenek?! "Természetesen" azonnali kivégzést foganatosítva rajta rögtön elítélik.

Mindenesetre jó lenne ha ilyen jogszabályok mellett legalább az életstílusunkon változtatnánk egyet, s mást - pusztán csak azért, hogy ez a lét élhető - és együttélhető legyen... kutyások és nemkutyások között, emberek között egyaránt...

Például a fenti történetben: jó lett volna, ha a szomszéd már a zár zörgését is meghallotta volna, s nem csak a kutyák vicsorgására rohant volna a puskáját előrángatva a kerítéshez...

Jó lett volna, ha a rendőrök előbb érik tetten a betörőt és a bilincset csattogtattak volna, nem a kutyákra pisztoly ravaszát...

Nagyon jó lenne, ha lenne kutyáinkat ilyen esetekben is biztonságosan védelmező állatvédelmi törvényünk... És persze az is nagyon jó lenne, ha nem lennének jogtalanul behatoló személyek,... akik szabadon mászkálnak szerte az országban... De ha már vannak,... a legeslegjobb az lenne, ha tudnánk, hogy az áldozatok közül ki az aki valójában sajnálatra szorul... (gyanítom hogy ennek nem a betörőnek kellene lennie...)

És persze jó lenne, ha lenne kártérítés ilyen esetben a kutyatartó/tenyésztő számára...

És mindaddig, míg valósággá nem válnak, csak egy dologban reménykedhetek: Ha elmegyek itthonról, bezárom a kaput, kiengedem a kutyákat, hogy vigyázzanak az értékeimre, helyettem,... talán nem törnek be hozzám, s akkor hazajöttömkor még életben is találom Őket...

Sajnálom Őket, a kutyákat, a 100%os házőrzőket! Gazdájukkal pedig együttérzek! S várok csodára, amit az általa indított per hozhat számára...

Nyitrainé, Molnár Krisztina