Rövid történetek Jarosch Katalin gyűjtéséből

Ösztönpróba I

Tücsök nagyon eleven kiskutya. Négy hónapos, amikor a gazdájához kerül. Néhány nap múlva tenyésztője érdeklődik, hogy érzi magát új otthonában.

Ő kitűnően van - hangzik a válasz - csak az anyakocák vannak rosszul a tereléstől.

Ösztönpróba II

Kint hideg tél van. Kutyamama a kétnapos gyerekeivel bent van a meleg szobában.

A gazdasszony takarítani kezd. Nem egyedül, csendben, hanem azzal a ronda szörnyeteggel, akit utálni kell de nagyon, mert hangos és mindenütt van.

Máskor el lehet menekülni előle, kirohanni akár a kert végébe is, de most nem. Hogy most mit lehet tenni, mikor itt vannak a gyerekek, az ártatlan, tehetetlen apróságok és még a végén megeszi őket az az izé. És megvan a megoldás: rájuk fekszik, eldugja őket hajuk szála sem látszik ki, és most már a porszívó sem találja meg őket.

Ösztönpróba III

A kiskutya tízhetesen kerül a végleges családjához. Mindenki nagyon örül neki. Kényeztetik, játszanak vele. És néhány nap múlva jön az igazi meglepetés.

Az egyik családtagnak nagyon rossz a látása. Az apró szőrgombóc ezt alig pár nap alatt felmérte, és munkába állt. Elkezdte vezetgetni, irányítgatni azt a kétlábút, akinek jólesik ez a törődés és szeretet, akinek a hálája természetesen nem marad el, és a kölcsönös szeretet is fokozódik.

Kerítés

A puli lenyírt szőrrel jön haza a szomszédból, ahova átszökött.
- Csináltassa meg a kerítést, hogy ne jöhessen át a kutya.
- Csináltassa meg a kerítést, hogy ne mehessen át a kutya.

Érdeklődés

Kollegáim mindig lelkesen kérdezik, hogy szerepeltünk a kiállításon.

Egyik alkalommal nem nagy örömmel számolok be, hogy bizony leszerepeltünk, mert amíg a ringben voltunk, a kutyámnak végig lógott a farka, ahelyett, hogy büszkén a hátára csapta volna. És kíváncsiság nem hagyta bennük a kérdést:

- És ez a szukáknál is számit?

Együtt, egymásért.

Július vége van. A hőmérő higanyszála majdnem kifut a házából, a páratartalom legalább 95%, a toklásztartalom pedig még ennél is több. Ennélfogva, kénytelenek vagyunk az orvoshoz menni, fülvizitre. Együtt megyünk, Morzsi, Csibész még Én. Okot csak Csibész szolgáltatott, de ő már túl van a megpróbáltatáson. Megszabadulva a toklásztól, altatótól kábán fekszik a hűvös kövön. Gondoltuk, ha már itt vagyunk Morzsi fülét sem árt jobban megnézni, bár látszólag semmi gond vele. Morzsi nem kapott injekciót, hiszen egy kis kukucskálás a fülbe nem fájdalmas. De ő nem szereti a kíváncsiskodást (ezt csak neki szabad) és bekötött szájjal is rettenetesen tiltakozik. És ezt hallva, Csibész elindul. Kábán, rogyadozó térdekkel is megy megvédeni azt, akit szeret, és akit most ki tudja miért bántanak.

Hobbisok

Elmentem tetováló festéket venni. Zöldet. Nem vagyok jártas a dologban, hát nézegettem a polcon lévő festékféleségeket, és kérdezgettem melyik mire való.

Aztán találtam olyat is amilyet kerestem. Egy egész árválkodott a polcon. Nem is igazán egész, mert valaki nem hitte el a kívül levő jelzésnek hogy valóban zöld van benne, és kiszúrta. És megint kérdezem:

- Ez mind az?
- Igen, zöldből kevés van, mert azt csak a hobbisok viszik.
- Hobbisok? Kik azok?
- Hát a kutyások.

Aztán elgondolkoztam. Hobbisok.

Hobbi a házőrzés? Hobbi a terelőmunka? Hobbi a vadász munkája? Hobbi a nyomkövetés, a kábítószerkeresés, a katasztrófa mentés, a vakvezetés?

Vagy csak az benne a hobbi, hogy egyre jobb, egyre rátermettebb és egyre egészségesebb egyedeket és utódokat szeretnénk számbavenni?

Copyright © 2000 Hungária Puli-Pumi-Mudi Klub. Minden jog fenntartva.
Készítette: Länger Tamara