1968-ban születtem Győr-Sopron megyében., Kapuváron. Édesapám pedagógus és agrármérnök, édesanyám gyógyszerész. Bár gyermekkoromat (mint most is) társasházban töltöttem, a korlátozott lehetőségekhez képest, és szüleim állatszeretete valamint tűrőképessége miatt mégis nagyon sok kisállatot tartottam. Macskát, aranyhörcsögöt, tengerimalacot…, de az igazi vissza-visszatérő makacs vágyam a kutya volt.

Első kutyámat gimnazista koromban kaptam, egy fekete, fehér mellényel és mancsokkal díszített, színhibás kicsi pumi szukát. A neve természetesen mint olyan sok kedvencként tartott puminak, Fekete István regénye után Bogáncs lett. Ő hat éves korában hagyott el, utána nagyon sokáig nem volt lehetőségem újra kutyát tartani. Megházasodtam, majd közel egyévi unszolás után feleségem, Krisztina beleegyezett, hogy kutya legyen a háznál. Az új jövevény természetesen újra a Bogáncs nevet kapta, bár neki már volt becsületes törzskönyvi neve is: Tehéntánci Ida.

Az évek teltek, és hála Mike Károlyné, Mária néni hozzáértésének és jó választásának, Bogáncs szép felnőtt pumi lánnyá serdült. A megvételekor legfontosabb feltételünket, hogy a kutyus eleven és életrevaló legyen, már oly mértékben túlteljesítette, hogy a „nem kutyás” szomszédok már meg is jegyezték. Ezért állatorvosunk javaslatára elhatároztunk, hogy Bogáncsnak férjet keresünk. És innen nem volt visszaút!!!

Így jutottunk el 1995-ben Albertirsára Katona Viktornéhoz, Zsuzsa nénihez, a Mocskos tenyészet tulajdonosához. Ő volt az, aki több más neves tenyésztővel együtt (Bártfai Bea - Ebugatta tenyészet, Gergely Anikó – Cseresznyéskerti Csalfa tenyészet) kezdő kiállítói és tenyésztői lépéseinket egyengette, hatalmas kutyaszeretetével és pumis tapasztalatával segítette. Tőle érkezett aztán hozzánk a második pumink is, egy finn tenyésztésű gyönyörű, ezüstszürke kan, Rakenlov Jeles Játszó „Áfonya”, aki azóta már 73 csodaszép pumi apja. 

A tenyészet nevének kiválasztásában segített, hogy nagymamám Anghi Edit nagybátyja volt Anghi Csaba, így a nálunk született kiskutyák nem is lehettek mások, mint Anghiháziak. Az elmúlt 5 év alatt 5 alom látott napvilágot a tenyészetben, három szukától (Tehéntánci Ida „Bogáncs”, Anghiházi Borbolya, Komlókerti Vagány Alma „Csipesz”). Szinte mind kitűnő gazdához került, nagyon sokan szerepeltek kiállításokon és sportversenyeken. Külön meg kell ezt köszönnöm a leglelkesebb gazdiknak, a Radványi, a Benkovics, a Szalai családnak és Fodor Zsoltnak. Valamint mindazoknak, akik ha nem is rendszeresen, de egyszer-egyszer eljöttek kölykeinkkel kutyás rendezvényekre.

Az ötödik alom „E” betűs kölykei különösen kedvesek számomra, hiszen egy napon születtek a kislányommal, Gyöngyvérrel. E „szerencsés” egybeesés miatt 4-5 napon keresztül félholtan ingáztam a kórház és az Őrbottyánban lévő kiskutyák között.

Jelenleg a DATE Hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Főiskolai Karán tanulok agrármérnöki szakon, hogy a jövőben ne csak megérzések alapozzák meg tenyésztési elképzeléseimet. A maradék szabadidőm nagy részét a kislányom köti le, így szerencsére nemcsak feleségemnek, hanem nekem is majdnem teljesen sikerült kimaradnom az elmúlt hónapok áskálódásaiból és eseményeiből.

Remélem, hogy a következő évek, évtizedek majd a kutyákról szólnak, nem csak klub, hanem MEOE szinten is. Akkor talán lesz még egypár olyan új kutyatulajdonos, aki mint mi is, kedvet kap a szabadidő eltöltésének ehhez a szórakoztató, de mégis komoly formájához.