2009.11.01.

A könyvben szereplő koromfekete, bozontos pumi szülőföldje a nagy puszta, hivatása a nyáj terelése. Anyja az öreg Bogáncs, kinek Ő az egyetlen kölyke, így muszáj folytatnia a már nemzedékről-nemzedékre öröklődő hivatást. Gazdája az öreg Galamb Máté, aki igen megbecsüli a kis jószágot. Aztán egy napon Bogáncsnak váratlanul nyoma veszik, és ezzel elkezdődik a kalandok sora. A történet a pusztán indul, és ott is fejeződik be. Az elindulástól a visszatérésig számtalan jó és rossz dolog történik Bogánccsal, sokhelyütt jól érzi magát, de amint kolompot hall, juhokat lát, vagy szalonnaszagot érez, visszavágyik hazájába, a pusztába... Egyszercsak újra találkozik Galamb Mátévál. A Három Rigó kocsmában a kutya egy kalapot hord körbe, pénzt kéreget. Mikor Galamb Máté elé ér, az öreg nem rak bele semmit, s még e magalázás mellé, a "hogy ki nem sül a szömöd" jellemzéssel illeti. A Bogáncs rettenetesen érzi magát, alig várja a pillanatot, hogy megszökhessen oda, ahova ő való, vissza a juhok mellé juhászkutyának... Végülis Bogáncs hazaérkezik, s a Galamb Mátéval kettejük titka maradt, hogyan találtak újra egymásra.

Részlet a könyvből

"Bogáncs egy szeles decemberi éjszakán látott "napvilágot", ámbár akkor csak a hold világított, az is csak imitt-amott, ahogy kibukkant a nyargaló felhők közül; vagy beszaladt valamelyik széltépett égi vitorla mögé.

Ezekből a külső jelekből azonban Bogáncs mit sem tudott, mert az akolban sötét volt, meleg, és csak a birkák opálos szemei tükröződtek néhol, mint a szénaszagú álom öntudatlan kis lámpai. De a kis kutya ezeket sem láthatta, hiszen még vak volt, és szeme csak néhány nap múlva nyílik látásra.

Mindezekből nyilvánvaló, hogy Bogáncs nem volt azonos a bogáncs nevezetű növénnyel, amely szép virágával a legelők dísze, s virágja a méhek, különféle dongók és lepkék közismert találkozóhelye. … Ez a bogáncs tehát szép, de egyáltalán nem hasznos, és egyáltalán nem tudja, hogy ő: gyom.

Igaz ugyan, hogy Bogáncs sem tudja, hogy ő kutya, mégpedig pumi a javából. Tehát nem puli, hanem pumi, aki ugyancsak a pásztorkutyák felekezetébe tartozik, de belül nyurgább csontozatot, kívül pedig rövidebb szőrt visel. Más különbség nincs köztük, csak hasonlósság, ami a hűséget, okosságot, kitartást és bátorságot illeti..."

Balogh Péter grafikai (1975)

"A Nagy Könyv-2005" versenyben ez a regény 45. helyen került be az első 100 legkedveltebb regény közé. 2005-ös kiadásban a könyvesboltokban beszerezhető.