Prof. Dr.H.A.W. Hazewinkel, Dipl ECVS, Dipl ECVCN
Utrechti Egyetem Állatorvosi Kar, Hollandia

Bevezető

Annak ellenére, hogy sokat tudunk a tünetekről és a kezelési eljárásokról, nincs sok ismeretünk a kutyáknál kialakuló csípő diszplázia (HD) aetilógiájáról. A tünetek magukba foglalják mindkét csípő illeszkedésének lazaságát és ennek következtében kisebb a kontakt terület terhelése, mint normál esetben. A megnövekedett nyomás terhelés a csatlakozási felületen az acetabulum és a femorális fej porcának szakadását okozza, az illeszkedés lehetséges deformitásával és fokozott csont kialakulást a subchondralis területen. A HD kialakulásának folyamata alatt az osteoarthritis (OA) minden aspektusa megmutatkozik. Ez utóbbi magába foglalja az illeszkedés gyulladását egy fájdalmas synovialis membránnal és egy vizes illeszkedési folyadék túlzott formálódása, osteophyte kialakul, az illeszkedési tokok és a kerek ínszalagok vastagodnak, a femorális fej és az acetabulum tovább deformálódik valamint a subchondralis terület osteosclerosisa kialakul. A Labrador retrievereken végzett hosszirányú vizsgálat megmutatta, hogy az OA első radiológiai jelei a kifeszített csípőről készült röntgeneken 3 hónapos korban a kutyák kevesebb, mint 10%-nak volt, a csoport átlagéletkora 6 hónap, amíg néhány kutyában az OA tűnt radiológiai evidenciának > 24 hónapos korban (Lust, 1997). A fájdalom egy domináns klinikai jegy a csípő diszplázia első fázisa alatt, melyek jelei a játéktól és a sétától való vonakodásban fejeződnek ki, minthogy az előrehaladott fázisban OA-tünetek uralják a klinikai szimptómákat (pl. nehézkes mozgás felkelés után, képtelen mozgatni az illeszkedést normál módon). Ezek a tünetek inkább aspecifikusak és nem magyarázzák meg a betegség valódi okát.

Áttekintést adunk a különböző aspektusokról, amelyek fontos szerepet játszanak a csípő diszplázia kialakulásában, beleértve a csípő illeszkedés lazaságát, csípő illeszkedés konfigurációját, az izmok feszességét beleértve a csípő illeszkedés stabilitását, a synovialis folyadék minőségi és mennyiségi szerepét, amely fontos szerepet játszhat, csakúgy mint más aspektusok. Ez az áttekintés ki van egészítve néhány záró megjegyzéssel a jelent illetően és a csípő diszplázia elleni harc jövőbeli stratégiáival kapcsolatban.

A csípő illeszkedés lazasága egy állandó jellemzője a csípő diszpláziának, de nem lehet kimutatni a kutyákban 2 hetes kor alatt (Norberg, 1961), 4 hónapos korban válik nyilvánvalóvá és idősebb korban a csípő diszplázia egy pontosabb jele lesz (Lust, 1997, Smith, 2004, Vezzoni et al, 2005). A Norberg szög, a csípő röntgeneken történő mérés szerint mindkét kifeszített combcsonttal, a csípőlazaságot jelzi. Azonban ez a szög kecsegtetőnek látszhat azáltal a tény által, hogy illeszkedő tok elcsavarodik, ennek következtében feszesebbé teszi a csípő illeszkedés kiterjesztését húzva a femorális fejet az acetabulum belsejébe, így megelőzi a fejet a subluxatióhoz a röntgenográfia alatt néhány esetben. A lazaságot klinikailag ellenőrizni lehet a kutyában az elferdült csatlakozási tok nélkül az Ortolani és Barden teszttel sedatio-(val) vagy anélkül. A kutyát oldal- vagy hátfekvésben kell tartani, merőleges combcsonttal a kutya tengelyének hosszához. Az illeszkedő kapszula felfúv(ód)ása engedi a femorális fejet a subluxatio-hoz (Barlow jel) és csökkeni egyenként tompa illeszkedési addukció és elmozdulás alatt. Egyértelmű csattanás a repozicionálás alatt (Ortolani jel) éles acetabuláris szegélyre utal, minthogy egy kevésbé figyelemre méltó repozivcionálása a femorális fejnek, illeszkedési deformációt mutat. A subluxatio szögeit és a redukciót lehet objektiválni (elekto-goniométerrel) (Slocum & Devine, 1999). Minél nagyobb a redukció szöge, annál nagyobb az illeszkedési lazaság. A kutya minél jobban fejlődik, annál nagyobb az értéke az illeszkedés lazaságának, amely a csípő diszplázia előfordulására utal (Smith et al, 1998). Ha a lazaságot egy tapasztalt klinikus nem tudja észlelni, a csípők normálisak vagy az illeszkedési tok van megvastagodva krónikus osteoarthrosis (OA) miatt.

A subluxatio dokumentációja és ezáltal az igazolása történhet a különböző radiológiai technikák segítségével, amelyet minden esetben sedatio vagy általános anesthesia alatt hajtanak végre. Ezek a radiológiai technikák magukban foglalják a femorális fejek feszített lateralizációját az alátámasztás segítségével a combok között, ahogyan Smith (Smith et al., 1990) és Vezzoni (2004) leírták, vagy kifeszített kraniodorsalis nyomással a proximális combcsontok elmozdulásával (abdictio) a kutyában hátfekvésben Flückiger et al (1999) alapján. Ezekben az esetekben a kutató kézi erőt alkalmaz, hogy stimulálja a femorális fejeket a (sub)luxate-hoz az acetabuli-n kívül. Az illeszkedési lazaságot ki lehet fejezni, figyelembe véve az illeszkedés anatómiai méretét, a disztrációs index által (DI distraction index), amely mérésekkel van kiszámítva a VD medence röntgenben a távolság a femorális fej és az acetabulum között és kettéosztja ezt a femorális fej sugara által (Smith et al, 1993). Bár a fajta variációk jelentőséggel bírnak, általában egy DI érték 0,3-ig normálisnak mondható, és a jelöltnél magasabb értékek a diszpláziás csípő kialakulásának a kockázatát rejtik. (Smith et al, 1993). Különösen a HD alacsonyabb értékelésében, a különböző technikák az illeszkedési lazaság kiderítésére rossz jelzést adhat: azok a kutyák, amelyeknél Norberg szöget állapítanak meg (pl. kb. 100 fokos szög csípőnként) hibásan negatív lehet, amikor a csípőket kifeszítik a feszítő toknak köszönhetően, amíg a klinikus (Ortolani és Barden teszt) és a radiológiai elterelő technikáknak (pl. Flückiger vagy Smith módszerei) magukba foglalhatnak hibásan pozitív kutyákat, pl. femorális fejek laterális elmozdítása feszítés alatt, de nem a valóságban a kutyákban, ahol nem fejlődik csípő diszplázia (Bardens, 1972; Vezzoni, 2004) vagy hibásan negatív amint kimutatták a komparatív és hosszirányú tanulmányokban (Barden, 1972, Smith, 2004). Ráadásul kutyák minimális lazasággal és csípő diszplázia kialakulása nélkül lehetnek genotípus szempontjából rendellenesen fejlődőek, amint kiderül a pozitív utódaikból (Morgan et al, 2000). Az érzékenység hiánya megkívánja, hogy figyelembe vegyük mind a lazaságot mind a röntgeneken a felfedezéseket az érintett kutyákat illetően vagy a vizsgálat alá vett kutya csípője deformáltságnak a további jeleit azért, hogy értelmezzük a felfedezéseket, mint a csekély lazaság radiológiai OA nélkül fiatal életkorban (Madsen and Svalasstoga 1991, Morgan et al, 2000, Frost-Christensen et al 2004, Vezzoni, 2005). A csípő illeszkedések feszessége azonban jó előjele a normális csípő kialakulásának (Samuelson 1972, Lust el al 1973, Smith 2004, Vezzoni et al 2004, Frost-Christensen et al 2002). Anesthesia a radiológiai vizsgálat alatt nem okoz csípő lazaságot, de az izom relaxációnak köszönhetően előidézhet csípő diszpláziát jobban olvashatóan (Morgan et al, 2000, Kelly and Corley, 1990) bár ez mások által cáfolva van (Farrow and Back, 1989, Aronson et al, 1991).

További költségek, szükséges anaesthesia, a nem igazolható összeg a vizsgálatot végző személy által alkalmazott izomerő (szándékos vagy nem szándékos), extrák szükségessége (berendezés, engedély) és ennek következtében a szűrési gyakorlat limitált elérhetőségei, összegyűjtött adatok központi regisztrációja, mindegyik fajtához létezik néhány bizonyíték, amelyeket arra használnak, hogy ne vezessék be széles körben egyelőre a disztrációs indexet, mint szelekciós kritériumot, kezdetnek még nem a tenyésztő állatállományra.

Smith és mások adatelemzései felfedték, hogy a csípő diszpláziával nem rendelkező kutyák utódjának van kevésbé laza csípője, utalva az öröklődés hatására. De nem minden fiatal kutya enyhén tág csípővel alakít ki csípő diszpláziát.

Egy klinikai és egy röntgen felmérésben 49 15.6+2 hónap életkorú Labradorban (+ SD) 32 kutya volt regisztrálva radiológiai HD negatív eredménnyel, amelyből 13 kutya rendelkezett < 10 fokos redukciós szöggel (amely normális) és 19-nek volt > 10 fokos redukciós szöge. Az újraértékeléskor 41 + 19 hónappal később a radiológiai negatívok 31%-a esetében és a negatív redukciós szöggel rendelkező kutyáknál alakult ki radiológiailag HD, minthogy 19 radiológiailag HD negatív és pozitív redukciós szögek 11%-ánál alakult ki csípő diszplázia (Frost-Christensen et al, 2002). Ez az ellentmondás azonban szigorúbb Morgan & Stephens tanulmányában (1985), 42% fals negatív csípő illeszkedéssel az azt követő tanulmányban 25 német juhászkutyáról (Morgan et al, 2000).

Úgy tűnik, hogy a femorális fejek, amelyek a subluxate-hoz vannak feszítve a klinikai vagy radiológiai vizsgálat alatt, nem mindig subluxate a normál mozgás alatt és ennek következtében nem alakul ki OA. Ez összhangban van Corley et al (1992) felfedezéseivel, aki bemutatta, hogy ez nem lineáris, hanem egy görbe vonalú kapcsolat van az illeszkedés lazasága (pl.DI) és a csípő diszplázia kialakulásának valószínűsége között későbbi életkorban (Lust 1993). Vezzoni is bemutatta egy hosszirányú klinikai tanulmányban, hogy a kutyákban, akiknél enyhe illeszkedési tok lazasága állapítható meg (DI által megadva 0.3 és 0.7 között) a csípő diszplázia kifejlődik vagy nem fejlődik ki (Vezzoni et al, 2005). Ebben a hosszirányú tanulmányban 92 diagnosztikai eszközöket használó növő kutya közül, 13-ból 3 csípő diszpláziával FCI „C” besorolással felnőtt korban, rendelkezett negatív Ortolani tünetekkel 12-16 hetes korban, miközben 13-ból 4-nek pozitív Ortolani tünetei voltak csípő diszplázia „A” besorolással felnőtt korban (Vezzoni et al, 2005). A negatív Ortolani 12-16 hétnél változott ezekben a kutyákban pozitív Ortolani eredménnyé 17-28 hetes korban (Vezzoni et al, 2005).

A korreláció a csípő illeszkedés lazasága és a csípő diszplázia között komplikáltabb lehet, amikor a hosszirányú tanulmányokat készítik: pozitív Ortolani 15 Labrdorban 15.6 + 2 hónapos életkorban (+ SD) változott negatív repozicionáló szöggé 3 évvel később azon kutyák 13%-ban, amelyek legalább „C” fokozatú csípő diszpláziával rendelkeznek (Frost-Christensen et al, 2002). Ez utóbbi az illeszkedési tok vastagodásával magyarázható, mint az OA kifejlődésének része ezekben a kutyákban.

A normál illeszkedésekben a konfiguráció és a csontok pozíciója, az illeszkedési tok és az alacsony belső izületi (intra articular) nyomás akadályozza a femorális fejet a (sub-)luxate-hoz. A proximalis combcsont (proximal femur) fejlődik két csontképződési központból (pl. femorális fej és nagyobb trochanter), amelyek össze vannak kötve az epifiziális porc nyílása által, és végső fokon egyesül a femorális nyakkal, kb. 6 hónapos korban (Morgan et al, 2000).

A collodiaphysealis szög (elhajlás szöge) kb. 135 fok, de nagyobb szögek (coxa valga) vagy élesebb szögek (coxa vara) a röntgenfelvételeken limitált diagnosztikai értékűek, a lábak deformáltságának köszönhetően és ennek következtében a félreértésnek. A csontváz érése alatt mind a collodiaphysealis szög mind az elhajlás szöge újjáalakul. A csípő diszpláziától eltérő patológiai feltételek (pl. traumatikus luxation, vagy femorális törés után rossz összeforradás) egybeeshet az eredeti valgussal (Morgan et al 2000). Egy longitudinalis tanulmány szerint a Német dogoknál, akiket ad libitum élelemmel tenyésztettek a collum femoris és a femorális tengely közötti szög nagyobb volt, mint a szigorúan tenyésztett referencia csoportban, de hasonló diétán Hedhammar et al 1974). A fokozott élelem (ennek következtében az ásvány is) felvétel/fogyasztás okozhatott hypercalcitoninism jelenséget csökentett osteoclast működéssel, és mint ennek következménye egy akadályozott csontváz, amely mintázódik érés alatt, egy tompább collodiaphysealis szöggel, mint a referencia kutyáknál (Hedhammar et al, 1974).

Az acetabulum a négy csontképző központból alakult, amelyek a porcok összeolvadásával vannak összekapcsolva. A femorális fej arányos növekedése miatt, ezek a csontképző központok eltávolodhatnak ezáltal mintázva van a csontváz fejlődése alatt. Normál esetben ezek a csontképző központok összeolvadnak 6 hónapos korban. A fej és az acetabulum asynchronous fejlődése kialakíthat egy kóroktani faktort a gyenge illeszkedési megszilárdulás fejlődésében mivel/mint jelen van a csípő diszpláziában. A gyorsan fejlődő Labradorok kolóniájában az acetabular csontképző központok fúziója 5 hónapos korban történik meg inkább csípő diszpláziával, mint a lassabban fejlődő kutyákban (Lust et al, 1985). Az os acetabulare zavart fejlődése mint a osteochondrosis formája, amely az érintett csípő illeszkedésen az OA-t okoz, Schawalder írta le (1992). Madson et al regisztrálta a femorális fej késlekedett csontképződését a csípő diszplázia kialakulása esetén az óriás fajtájú kutyákban (Madson et al, 1991). A másodlagos csontképző központok késői fúziója le volt írva a Német Dogokban, akiket emelt calcium tartalmú élelmen neveltek, szigorú osteochondrosis-sal (Hazewinkel et al, 1985), amely zavarást jelent a csípő diszplázia esetén az acetabular csontok fúziójának endochondralis csontképződésében. Ez együtt a mechanikai túlterheléssel, megmagyarázhatja, hogy miért a túltáplálás és ennek következtében a gyors növekedés egy kóroktani faktor (aetológiai) a diszpláziás csípő kialakulásában (Hedhammar et al 1974, Kasstrom 1975, Lust et al, 1985, Kealy et al, 1992, Richardson, 1992). Továbbá ez magyarázatot adhat a többszörös illeszkedésre, amit észleltek ezeknél a túlsúlyos kutyáknál (Lust 1993, Olsewski et al 1983, Smith 2000). Ez összhangban van Richardson azon jelentésével, amely szerint a 12 hétnél fiatalabb kutyák esetében, akiknél illeszkedési lazaság mutatható ki, nem alakult ki csípő diszplázia, amikor alacsony kalória tartalmú ételeket kaptak a növekedésük alatt (Richardson, 1992).

A háti acetabularis szegély (DAR dorsal acetabular rim) porcos 3-4 hónapos korig és illeszkedési lazaság esetén gyenge a deformációhoz. A dorsocranialis szegély tud kialakulni egy szeparált csontképződési központból az endochondral csontképződés révén (Morgan et al 2000). Ez a DAR látható a röntgenfelvételeken, a röntgensugár párhuzamos a medence hosszirányú tengelyéhez. A vonal a DAR-on keresztül szöget zár be a horizontális vonallal a medencén (vagy merőleges a gerincoszlopra) keresztül, amely 7.5 fokos (Slocum & Devine 1990) vagy mínusz 1, 2 fok (Vezzoni et al 2005). Abban az esetben, ha a szög nagyobb (pl. acetabulum tetejének elhajlási szöge nagyobb lesz), a femorális fej tendenciát fog mutatni arra, hogy az acetabulum-on kívül csússzon. A femorális fej konstans lateralizációja valamint a synovialis folyadék megnövekedett termelése kifeszíthetik/kinyújthatják az illeszkedési tokot és ezáltal meghosszabítják azt, a femorális fej subluxatió-ját figyelembe véve (engedve azt). A kerek szalag, amelyik összeköti a femorális fejet az acetabulummal túl messze van, hogy tartsa a fejet a tokon/üregen belül. Továbbá a porcos szegély el fog kopni, deformálódik és el is tűnik illeszkedési gyulladást és visszafordíthatatlan deformáció okozva. Az acetabular feltöltése és a háti osteophytes (dorsal osteophytes) is észlelhető. Mostanában elfogadott, hogy befolyásolja a medence növekedését és megmintázása a végbemenő symphysiodesis által fiatal korban, ami által emelkedik az acetabulum ventroversion és ennek következtében a femorális fej átfedése (Swainson et al, 2000). Mióta ezt a technikát használják fiatal korban és nem látható vagy ellenőrizhető a röntgenképeken, kihívást jelent a tenyésztő klubok számára hogy belevonják az új fejlődés következményit a szűrési programba.

Izomerő

A femorális fej és az acetabulum egyidejű fejlődése függ a jó mechanikai illesztéstől és a működéstől, a megfelelő ellenállás izomerejével azért, hogy egyensúlyozza a biomechanikai erőket, amelyek az illeszkedésen megnyilvánulnak állás, mozgás és gyorsulás közben. Nem megfelelő kontaktus a femorális fej és az acetabulum között az acetabulum elégtelen mélységét/vastagságát okozza és ennek következtében állandó illeszkedési inkongruenciát az esetleges OA fejlődéssel. A biomechanikai törvény szerint, az izomerőnek kell megháromszorozódni, amikor a magasság duplázódik (Riser & Newton, 1981); az a tény, hogy az izomfejlődés marad sok fajtában a testméret növekedése mögött, ami lehet a magyarázata a csípő diszplázia gyakoriságának az óriás fajtájú kutyákban (Riser & Newton, 1981). Az izomtömeg index, alapul véve a medence izom súlyát és a kutya teljes testsúlyát, pozitívan volt összefüggésbe hozva (viszonyítva) a nem diszpláziás csípő illeszkedésekkel olyan módon, ahogy a szerzők állítják hogy, ha a kutyákat szelektálták, olyan medence izomköteggel születtek és olyan állománnyal amivel az agár kutyák rendelkeznek, a csípő diszplázia nem lenne többé hatalmas probléma (Riser & Newton, 1981). A csípő diszpláziát éppen ezért egy biomechanikai betegségnek is hívják, amely disparitást mutat az elsődleges izomköteg és az aránytalanul gyors csontváz fejlődése között (Riser, 1993).

A csípő illeszkedésen ható erők el tudnak terjedni azokban az aktív dorzálisan irányított (combcsont tengelye mentén) és közbülsőleg irányított; normál esetben, nem diszpláziás illeszkedések, a femorális fej fedve van az acetabularis tető által és a nem közbülsőleg irányított erők vannak megkövetelve. A subluxatalt (subluxated), diszpláziás illeszkedések, közbülsőleg irányított erők szükségesek (arányos a szög tangenséhez/érintőjéhez, amely szög a femorális fej rádiusza merőleges/függőleges a mindkét fej középponti vonalainak összekötésére és a háti acetabularis szegély pontja között) azért, hogy tartsa a fejet a tokon belül, pl. nagyobb erők több subluxatio esetén. Ezeket a csökkentő erőket az illeszkedési tok szállítja (amelyik meghosszabbodik a konstans nyomásnak köszönhetően) és a csípő belső és külső forgóinak (Slocum & Devine, 1990). Az iliopsoas izmok, eredettel a lumbar spine-nál (keresztcsigolya gerinc) és a medencénél valamint a combcsont (femur) trochanter minor illeszkedésén csakúgy, mint a pectineus izom, amely származik az os pubis-ból illeszkedéssel a medial femur-on, mindkettő subluxalhatja a femorális fejet mikor válik viszonylag rövidebbé a gyors csontváz növekedés közben (Bowen et al, 1972).

Az izomerősség szelekcióján felül, amint azt bebizonyították az állatállomány genetikájában, izomnövekedést ösztönözhet a protein felvétel által; Nap et al bemutatta egy tanulmányban, ahol Német Dogokat etettek a proteinek 3 szintjével (31,6%, 23,1% és 14,6% száraz alapanyagokban /dmb/) egy isoenergetikus, kiegyensúlyozott száraz kutya tápban 7-18 hetes korban, hogy a csoport a legmagasabb protein felvétellel rendelkezett több fejlett testi éréssel, amely vissza tükröződik egy jelentősen nagyobb testsúly által adipositas és különbség nélkül, amely a magasságban nyilvánul meg vagy bármilyen csontvázi abnormalitásban (Nap et al, 1993). Azonban Tvedten et al (1977) nem tudta kimutatni a csípő diszplázia egy megváltoztatott elterjedését (incidence) egy tanulmányban az étrendi/diétás protein kétszeres emelése által. Egy növekedési diétának tartalmaznia kell legalább 28% proteint a magas biológiai értékű dmb-ben, 16% diétás energiával, minthogy nem ismert előnyök utalnak a túlzott protein felvételére az egészségesen fejlődő kutyákhoz (Richardson 1992).

Fiatal kutyákban elégtelen izomköteggel, az illeszkedések nem kiegyensúlyozott túlterhelése a gyors növekedésnek, a túlsúlynak és a kemény/nehéz tevékenységnek köszönhetően meg kell lenni előzve a test növekedésének időtartama alatt, amely nem hosszabb, mint a csontnövekedés periódusa. Az izomköteget lehet edzeni, lehetőleg terhelésmentes gyakorlatokkal, mint az úszás.

Az idősebb kutyákban, akiknek fájdalmas OA-juk van, izomsorvadás alakulhat ki, amelyik nem vonja maga után azt, hogy a csípő lazább lesz, attól fogva, hogy az OA-t előidézett vastagodó illeszkedési tok stabilizálni fogja az illeszkedést, valójában ez fogja csökkenteni az izületi gyulladásos mozgásának terjedését. Sérülés a diszpláziás kutya pectineus izmában volt közölve (beszámol) Ihemelandu et al (1983) által, de ezidáig mások nem erősítették meg. Mindkét csípőn az OA előfordulhat pectineus izmok elsődleges izomgörcs/izomösszehúzódás által, ami velejárója a korlátozott testtartásnak, ez néha fiatal kutyáknál észlelhető. Az adductor nyomja a femorális fejet az acetabular szegélyének vagy az acetabulum-on kívül. Részleges myectomy a pectineus-on gyengíti ezt az erőt, és ennek következtében enyhíti a fájdalmat, valamint lehetővé teszi a kutyának, hogy semleges pozícióba helyezze a lábait.

Azonban a görcsök ezen izom lehetséges fibrosis-ával előfordulhatnak másodlagosan a csípő illeszkedések OA-n, megváltoztatva a nyomóerőt az illeszkedési felület kis területére és ennek következtében még jobban növelve a porcosodás veszélyét és az OA-t. Ezen izom részének az eltávolítása leválasztja/elválasztja a hypersensitive idegeket és csökkenti az abnormális nyomást, ezáltal kínál egy csillapító, állandó vagy ideiglenes, pectineus görcs kezelést csípő diszplázia esetén (Riser & Newton, 1982).

Synovialis folyadék

A synovialis membrán alakítja ki részben a synoviá-t és részben a plazma (híg/vizes komponens) dyalisate része. OA esetén a gyulladás mediátorai okoznak értágulatot (vasodilatation) emelkedett plazma dialízissel az illeszkedő tokon keresztül és ennek következménye egyre több vizes synovialis folyadék a normálishoz képest. Kealey et al (1993) vetette fel, hogy egy diétás anion nyílás (DAG dietary anion gap) rendelkezik közvetlen befolyással a illeszkedési folyadék osmolality-ra, és ezzel megmagyarázza a növekvő synovialis folyadék volumenét a csípő illeszkedésekben a diszpláziás kutyákban. Az anion nyílás azonban bele volt kalkulálva a teljes diétába és az abszorbeált ionok nem lettek mérve sem a synovialis folyadék osmolality-je (Kealy 1993). Annak ellenére, hogy a GAP szerepet játszik, egy növekedés a dialysate-ban köszönhetően a gyulladás mediátorainak beleértve a prostaglandis-t OA esetén tűnik a legvalószínűbb magyarázatnak a megnövekedett folyadék volumenét tekintve.

Szigorú OA esetén a synovialis folyadék túlzott mennyiségének konstans termelődésével, az intra articular nyomás emelkedik és ezáltal az illeszkedési tok kiterjed. Pihenés egy 3 hónapos időtartam alatt az állatok konstans testsúlyával, azt mutatja, hogy javulnak a reagálások 70%-kal a HD-tól szenvedő kutyákban (Hazewinkel, 1991), a legvalószínűbben az illeszkedés gyulladásának csökkenése által, amely engedi javulni a porcosodást és az intra articular nyomás normalizációját. Csökkent testsúly, fokozott izomerő, chondroprotective közegek, és nem steroid anti gyulladást okozó gyógyszerek voltak kipróbálva és pozitív befolyást várnak tőle a nem sebészeti kezelések klinikai kimenetelében (Beale, 2004; Impellieri et al, 2000; De Haan et al, 1994; Bierer et al, 2002). A túlsúly bizonyítottan rosszabbá tette az OA kialakulását az illeszkedési porc túlterhelésének köszönhetően (Kealy et al, 2000), de esetleg a hormonális befolyásoknak is köszönhető. A kontrolláltnál 30%-kal több étellel etetett Labradorokban gyakrabban fejlődött és mutatták a kölönböző illeszkedések – beleértve a csípő illeszkedések OA-ra utaló szigorúbb jeleit és mutattak jelentősen magasabb inzulin-szerű I. növekedési faktor (IGF-I) szintet és alacsonyabb növekedési hormon szintet, mint az ellenőrzött (Hazewinkel et al, 1999). Ezek a hormonális felfedezések megegyeznek a felfedezésekkel a túlsúlyos menopausal nőkben, akiknek vastagodott subchondral csontjuk van és articular porc (cartilage) veszteség, amely komoly OA-ban végződik. Ez együtt az articular porcban a degradált proteoglycans csökkenő víz kötő kapacitásával az idősebb életkornak köszönhetően, megmagyarázhatja a kutyák növekvő számát mind a túlsúlyosokban, mind a vézna kutyákban, akik OA-val rendelkeznek, Kealy jelentése szerint a Labrdorokon végzett hosszirányú tanulmány szerint (Kealy et al, 2002).

A diszplázia egyéb okai

Az itt leírt pathogenesis gyenge illeszkedési konfigurációval és a DAR-dőléssel, - amely kényszeríti vagy engedi a femorális fejet, hogy csússzon a hátsó oldalra (dorso-laterally) nem zár ki más aetológiákat és a csípő diszplázia más formáit, beleértve az alábbiakat:

A (az egyik) csípő illeszkedésének lehetséges OA-t okozhatja abnormális súly hordozás, amely az illeszkedési porcnál az utolsó lumbar vertebra vagy a keresztcsont (sacrum) metszetének lumbalisation-nak unilateralis sacrilisation esetén. Eredményként a medencét (pelvis) lehet rögzíteni egy további iliovertebral összeillesztés által longitudinálisan valamint ferde hasizom (oblique twist), ennek következtében a DAR elégtelelnül fogja lefedni a femorális fejet, a csípő illeszkedésen OA-t okozva (gyakran unilaterális) (Schwalder, 1998).

Fokozott intra artikuláris nyomás és ennek következtében OA nem csak a növekedett távolságból származik a nehézségi erő (gravity) centrumától a femorális fej centrumáig (pl. subluxation), hanem az elhajlás növekedett szögéből is és az anteversion-tól is, egy rövid femorális nyak, vagy egy disztális vagy közbülső nagyobb trochanter rendellenes elhelyezkedése (Hauptman 1985, Prieur 1980). A coxa valga plussz a collum femoris fokozott antetorsion kombinációja esetén a femorális fej subluxalva lesz iatrogenically amikor a röntgen van készítve a csípő illeszkedésekről széttett hátsó lábakkal fartájékon nyújtott térdkaláccsal a trochlea-ban a tompa illeszkedések endorotation-ja által. Ezek a femorális fejek tökéletesen illeszkednek a mély acetabulában és a röntgeneken a csípőkkel behajlított pozícióban vagy phyisiologiai (pl. álló) helyzetben, miközben a csípő illeszkedések nem mutatnak semmilyen OA változást (Schwalder, 1998). A legutóbbi esetben hibásan pozitív subluxatio észlelhető a rutin röntgenen.

Az FCI uniformizálta amennyire lehetett a csípő státusának értékelését a kutyáknál a legtöbb európai országban. Fartájon kifeszített combok ventrodorsal röntgen nézetének szűrési módszere eredményezett jelentős javulást azokban a populációkban, ahol a tenyésztő klubok következésképpen végrehajtották a csípő pontozás eredményeit a tenyésztési programban. Azokban a populációkban, ahol önálló tenyésztők nem kínálták fel a pozitív pontozású kutyákat a regisztrációs rendszernek nem kielégítő adatok elérhetővé váltak, és ezért elégtelen következtetések kerültek levonásra. Ráadásul a javított körülmények és a veszélyeztetett kutyák etetése, segített elrejteni a kutyákat pozitív genotípussal a negatív genotípussal rendelkezők között. Különösen azokban a fajtákban, ahol a konvencionális szűrés együtt a tenyésztési szabályok szigorú tenyésztésével nem mutat progresszív előmenetelt, a több szofisztikált szűrési technika bevezetése segíthet haladást elérni a csípő státusában annak a fajtának, amely figyelembe veszi phenotypic mérsékeltebb formák ellenőrzését az illeszkedési lazaságnak OA-jelek nélkül. Napjainkban rendelkezésre állnak új kutatási módok, amelyek lehetővé teszik, hogy adaptálják a szűrést a csípő illeszkedés állapotához a kutyákban, még akkor is, ha fiatal életkorban vannak. A csípő illeszkedés csont képződése (beleértve a DAR-t) valamint az illeszkedési lazaság (disztraciós indexxel kifejezve nyomon követhető a hagyományos radiológiával, de a kutya speciális pozicionálásával. További kutatás szükséges a háromdimenziós komputerizált tomográfia (3D-CT) optimális használatához, mágneses rezonancia ábrázolás (MRI magnetic resonance imaging) és sonographya vizualizálja a kemény és lágy szövetek kialakulását, illetve összhangban a csípő diszplázia kialakulásával. Jelenleg a boxer génállománya vált ismertté, több haladást lehet elérni a molekuláris genetika kutatásában az örökletes betegségek területén beleértve a csípő diszpláziát is (lsd. Dr. Distl prezentációját).

Mindezeknek a technikáknak szükségük van egy aprólékos komputerizált regisztrációs rendszer támogatására, valamint nemzetközi koordinációra a referencia értékek meghatározásához a normális és potenciális diszpláziás csípőkhöz. A kutyás világnak vállalnia kell felelősséget a kutatások megkezdéséhez ezen a területen, és nem másoktól várni, hogy megoldják ezt a problémát vagy megvárják, amíg a kutatási eredmények szabadon rendelkezésre állnak. Állatorvosi kutatási intézetek és állatorvosi praxisok hajlandóak és készek felajánlani a támogatásukat.

Az FCI vállalja mind a vezetést, mint a koordinációt ezen a mulitdiszciplináris területén a kutatásnak a lehetséges különböző stratégiákkal a különböző fajtákban, amelyek csípő diszplázia miatt veszélyeztetettek. Továbbá az FCI jogosult végrehajtani az itt leírt utóbbi felfedezéseket és rendelkezésre álló technikákat a kötelező szűrési programokban, még akkor is, ha ez megtöri az ismert módszereket és sémákat és ezáltal ösztönzi a valós tényeket a csípő diszpláziához, amelyeket a konvencionális módszerek elnéznek.

A csípő diszplázia egy bonyolult betegség, amely a genetikai állomány gyengeségéből adódó tényezők felhalmozódásával és környezeti nyomással eredményez egy programozott újramodellizálható fejlődési sémát és degeneratív illeszkedési betegséget (Riser, 1993). A csípő illeszkedés lazasága a csípő diszplázia egy állandó jellemzője; majdnem minden diszpláziás csípő fokozott lazasággal rendelkezik, de nem mindegyik illeszkedés (enyhe), amely kapcsolódási lazasággal rendelkezik, alakul csípő diszpláziává. A lazaság lehet a csípő diszplázia kiváltó oka, de ugyanakkor a túl pozitív DAR dőlés is eredményezheti és ennek következtében a femorális fej erőltetett dorso-laterális mozgása terhelés alá kerül, ezáltal a subluxatios folyamat elkezdődik. A subluxatio szakaszos kongruencia veszteség a csípő nem megfelelő fejlődése vagy a nem kiegyensúlyozott csípő erők miatt (Slocum & Devine, 1990); az előbbi magába foglalja a femorális acetabulum jellemzőit, az utóbbi a testsúly (hízás), izomerő (mindkét izom csomó és izom görcs) valamint tevékenység eredménye. A feszes coxofemorális illeszkedések szelekciója lehet a legjobb megoldás a csípő diszplázia előfordulásának csökkentésére (Madsen & Svalastoga, 1991). Utódok tanulmányozása esetén garantált az érzékenység és a kis mértékben pozitív illeszkedési lazaság sajátosságának észrevétele (pl. DI < 3.0) valamint további felfedezések (pl. DAR dőlések) a csípő diszplázia előfordulásáról az utódokban. A DNA-kutatás új fejezet nyit a csípő diszplázia pozitív genotípusának nyomon követésében és segít, hogy ezt kiküszöböljük a populációból. Az FCI jogosult a jelenlegi regisztráció szigorú teljesítésének és a tenyésztési szabályok változtatására és/vagy egy modern szemlélet valamint kutatási metódusok bevezetésére, amikor a csípő állapotának fejlődése megreked bizonyos fajtákban.